A magánkönyvtárak
A magánkönyvtárak
Nem számítva az európai uralkodók, választófejedelmek nagy könyvtárait, a magyarországi főnemesség olvasmányműveltsége, könyvkultúrája nem marad el a kortárs európai nemességétől. A hazai főúri udvarok gyűjteményei jellegében, az eruditio tartalmi oldaláról nézve természetesen mutatkoznak különbségek, s ha egy nyugat-európai nemes speciális érdeklődését szakkönyvtár létesítésével kívánta kielégíteni (legyen az politikaelmélet, vagy éppen az Új Világ leírása), nem okozott számára nehézséget a könyvek megtalálása. A magyarországi könyves kultúrának nem volt infrastruktúrája, s a könyvtárak alapítói, tulajdonosai a korai újkorban középkori könyvbeszerzési módszerekre kényszerültek. A magyarországi főnemes (de általában a társadalom bármely rétegére is igaz ez) olvasottsága azonban szélesebb körű, több szakterületet érintő volt, mint európai osztályos társaié. Adódott ez abból, hogy a könyvkiadó és az olvasó közé egy, a saját ízlését is érvényesíteni tudó személy kellett, hogy belépjen (utazó diák, diplomata, posztókereskedő, tiszttartó stb.), és abból is, hogy a magyarországi főúri udvaroknak sokáig megmaradtak olyan iskola- egyház- és általában művelődés szervező funkciói, amelyek a tartalmilag heterogénebb összetételű gyűjtemények létét kívánták meg.
A főúri gyűjtemények sorában kiemelkedő a németújvári Batthyány-könyvtár, Zrínyi Miklós csáktornyai, Thurzó György bicsei gyűjteménye. A 17. század közepének egyik legnagyobb könyvtára a sárospataki Rákóczi-könyvtár volt, az 1671-ben kivégzett országbíró Nádasdy Ferenc pottendorffi könyvtára azonban sejthetően nagyobb, tartalmában korszerűbb volt. Esterházy Pál több könyvtárral is bírt (Kismartonban illetve Fraknón). II. Rákóczi Ferenc könyvtára nem tekinthető 17 századinak, ezért csak megemlítjük, hogy míg a vöröskői kis könyvtár hagyományosan a magyar politizáló nemes jogi és történeti olvasmányait jelzi, addig a halála után Rodostón összeírt könyvtár a Confessiones (Vallomások) írójának modern gyűjteménye.
A bécsi császári udvar környezetében élő magyarországi főnemesek tehát könyvgyűjtési szokásaikban is sokat változtak a 17. század második felére csakúgy, mint ahogy körükben is lezajlott az a váltás, ami a teoretikus képzés helyett a várható politikai, világi szerepre való felkészülésben állt.
Míg Széchényi Zsigmond Kavaliers-tour-on vett részt 1699–1702-ben, addig kortársa, az erdélyi Teleki Pál a peregrinatio academica hagyományos útját járta. Ez a különbség a magyarországi és erdélyi főnemesség művelődési szokásaiban pontosan jelzi azt a különbséget is, ami könyvgyűjtési attitűdjében mutatkozik meg. A legjelentősebb könyvtárak a század végén Erdélyben a Telekiek gernyeszegi és I. Apafi Mihály gyűjteményei (a fogarasi és a radnóti) voltak.
I. Rákóczi György posszesszor-bejegyzése a vásárlás körülményeinek leírásával, 1629
