Nyelv és tudomány
Nyelv és tudomány
A tudomány nyelve nagyobbrészt (a 18. század első felében döntően) latin, miként az az iskolázásé, a közéleté, sőt a tudósok mindennapi érintkezéséé is. Az ország területén élő értelmiségiek magukat a közös haza fiaként magyarországinak (Hungarusnak) vallották, a nyelvi és etnikai alapon történő elkülönülést nem ismerték. Nemcsak az Európával összekötő latin nyelvet igyekeztek minél jobban elsajátítani, hanem a mindennapi együttélés során használt anyanyelvek kölcsönös megtanulására is nagy gondot fordítottak. Kimondva vagy kimondatlanul ösztönözte őket a használni akarás (a 18. század eleje óta alkalmazott szóval: a közhaszon). Anyanyelven elsősorban hitbuzgalmi művek, ima- és énekeskönyvek, itt-ott iskoláskönyvek, változó színvonalú irodalmi szövegek és a gyakorlati szükség által kikövetelt szakirányú orvosi és mezőgazdasági művek megjelenését veheti számba az utókor. Az országlakók közül a legtöbben (közel 50%) magyar anyanyelvűek voltak, ám a nyelvi kevertség nemcsak az értelmiségieket késztette az országban használt anyanyelvek (elsősorban a magyar, német és szlovák) kölcsönös megismerésére. A tudományos művek latinul jelentek meg.
