Az értelmiség helyzete
Az értelmiség helyzete
Az értelmiség képzését a vallási felekezetek iskolahálózata biztosította. Ennek megfelelően az ország egyetlen egyetemén (Pázmány Péter alapítása, 1635) a jezsuiták csak katolikusokat oktattak. Protestáns ifjaink külföldi (németországi, németalföldi, svájci, angliai) egyetemeken végezhettek magasabb fokú tanulmányokat, közben megismerkedtek ezen országok fejlettebb tudományos életével.
A 17. században az egyetemet járt ifjak döntő többségének a célja még valamilyen egyházi tisztség elnyerése. A 18. században, különösen annak közepe után azonban egyre gyakoribb az olyan tanár, aki nem törekedett már egyházi pályára, egyre szaporodtak az orvosok, mérnökök, ügyvédek, szakképzett hivatalnokok. Szolgálataikat igényelte a társadalom, gyakorlati tevékenységük megélhetést biztosított számukra, tudományos tevékenység folytatásához azonban gazdag patrónusra volt szükségük. Katolikus papok, szerzetesek feletteseik megbízásából megtehették ugyanezt. A külföldi egyetemekről hazatértek gyakran panaszkodtak a publikálási lehetőségek hiánya miatt, sürgették a tudományos élet megszervezését. Külföldi tudós társaságok évkönyveiben közölhettek értekezéseket, tudományos megfigyeléseket. Itthon is szerettek volna valami hasonlót: társaságot, folyóiratot. Támogatás hiányában azonban terv maradt Fischer Dániel (1730), Bél Mátyás (1735) és Kollár Ádám Ferenc (1763) próbálkozása éppúgy, mint az Academia Augusta (1771) tervezete. Pozsonyban 1752-től egy évtizeden át működött a Windisch Károly Gottlieb által szervezett társaság. A latin nyelvű kísérletekkel párhuzamosan magyar nyelvű próbálkozások is akadtak (Pozsony, 1730 körül és Bod Péter óhajtásai, 1756, 1760). 1770 körül, majd 1778-ban a nagyszombati egyetem átszervezéséhez illetve Budára költözéséhez fűződtek remények. Az 1770-es években a tudós társaság és a magyar nyelv ügye végérvényesen összekapcsolódott.
Illusztráció Lippay János: Posoni kert című művéből
