Hűlt helyek és magányos tárgyak litániája
Hűlt helyek és magányos tárgyak litániája
1979-től számítható utolsó pályaszakaszában – amikor már teljes művészi és társadalmi elismertségben, megbecsülésben, anyagi és családi biztonságban dolgozhatott – figyelme az emberekről mindinkább a helyek és a tárgyak felé fordult. Pontosabban a kihűlt helyek és az elhagyott tárgyak szólalnak meg a regényekben, hogy elsorolják a hajdan hozzájuk tartozott emberek emlékeit (A trafik, A bútorok, A villamos, Tájak, az én tájaim, Strandok, uszodák, Magukra maradtak, Önéletrajz).
Az öregedő, a halállal szembenéző író egészen különös litánia-füzért alkotott. Lamentációszerűen felsorolja ebben a pesti kispolgár félszázadnyi életének tárgyi és helyszíni emlékeit, s e litániát áthatja a magányos, de mégis emberszerető, a reményvesztett, de mégis életszerető ember részvéte és melankóliája.
1995. október 6-án halt meg. Előző este a Toldi mozi „Titanic-fesztivál”ján nálunk ismeretlen Buster Keaton filmtöredékeket nézett. Hazament, megvacsorázott, lefeküdt, és többé nem ébredt fel. Talán megadatott neki a legtöbb, amit megkaphatott: a régi idők mozijának képeivel aludt el.
Mándy Iván – felesége társaságában – a Getz-díj átvétele alkalmából. Mellettük Koczkás Sándor, az Írószövetség főtitkára.
Mándy Iván: Köszönő szavak
a Getz Corporation Írói Díjának
első kitüntetettjeként (1991)
„Nagy örömmel tölt el a Getz Corporation Írói Díjának átvétele. És ezt még csak fokozza, hogy ennek a díjnak az alapításával egy újabb ablak nyílik külföld felé a magyar irodalom számára... Így egyre jobban megismerik sajátosan eredeti irodalmunkat, melynek olyan kiváló képviselőit említem, hogy csak néhány nevet mondjak, mint Ambrus Zoltán, Krúdy Gyula, Cholnoky László, Móricz Zsigmond, Csáth Géza, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Ottlik Géza...
Én úgynevezett politizáló író sose voltam. A félresodort, nehéz sorsú emberek életét próbáltam ábrázolni. Akik valahogy örökké hűségesek maradtak a porba süllyedt terekhez, szűk kis utcákhoz. Úgy érzem, hogy kifejeznek valamit ennek a sokat szenvedett népnek a sorsából.”
a Getz Corporation Írói Díjának
első kitüntetettjeként (1991)
„Nagy örömmel tölt el a Getz Corporation Írói Díjának átvétele. És ezt még csak fokozza, hogy ennek a díjnak az alapításával egy újabb ablak nyílik külföld felé a magyar irodalom számára... Így egyre jobban megismerik sajátosan eredeti irodalmunkat, melynek olyan kiváló képviselőit említem, hogy csak néhány nevet mondjak, mint Ambrus Zoltán, Krúdy Gyula, Cholnoky László, Móricz Zsigmond, Csáth Géza, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Ottlik Géza...
Én úgynevezett politizáló író sose voltam. A félresodort, nehéz sorsú emberek életét próbáltam ábrázolni. Akik valahogy örökké hűségesek maradtak a porba süllyedt terekhez, szűk kis utcákhoz. Úgy érzem, hogy kifejeznek valamit ennek a sokat szenvedett népnek a sorsából.”
