WEÖRES SÁNDOR (Bárdos László)
WEÖRES SÁNDOR
(Bárdos László)
(Bárdos László)
Minden nagy költő besorolhatatlan. Ő azonban talán mindenki másnál inkább az volt. A javarészt nemzeti elkötelezettségű, történelmi küldetést vállaló magyar költészetben kiváltképp társtalan az az egyetemesség-tudat, az a történelmen túli lényegkeresés, mely áthatja életművének minden porcikáját. Ezer hangja volt, mindent tudott a nyelvről, a nyelv költőivé változtatásáról.
1913-ban született Szombathelyen. Nemcsak gyermekkorát, ifjú éveit is nagyrészt a csöngei kis családi birtokon töltötte. Kiskorában kezdett verselni, édesanyja spirituális érdeklődésű társaságokba is bevezette. Tizenhat évesen fedezte föl a Pesti Hírlap, a Nyugat 1932-ben közölte először. Bár Adyt is mesterének vallotta, többet tanult Babits, Kosztolányi, majd Füst Milán példájából. 1934-ből való első kötete, a Hideg van. Ekkor már a pécsi bölcsészkar diákja. Pécsett megszakításokkal 1943-ig élt, itt ismert meg két olyan gondolkodót, Várkonyi Nándort és Fülep Lajost, akiket egész életében mestereinek vallott. 1944-ben jelent meg Medúza c. kötete. Ennek fontosságára Hamvas Béla figyelmeztetett kritikájában: az ő szellemi hatása ezután bontakozik ki Weöres költészetében, valamint különösen A teljesség felé (1946) c. aforisztikus bölcseleti művében. 1947-ben feleségül vette Károlyi Amy költőt. 1949-től saját műveit nem engedték publikálni, műfordításaiból élt. Első gyűjteményes kötete, A hallgatás tornya, 1956-ban jelent meg. Csak lassan oldódott körülötte a hallgatás, két jelentős kötet után megjelentek Egybegyűjtött írásai.
1989-ben hunyt el.
1947-ben és 1948-ban külön kéziratos kötetben gyűjtötte össze verseit Weöres Sándor és felesége, Károlyi Amy. A Kámea c.darab ebből a könyvből való
Weöres Sándor gyermekkori fényképe
Weöres Sándor pécsi egyetemista korában
