A magyar avantgárd kezdetei
A magyar avantgárd kezdetei
A magyar avantgárd első szakaszát (1915–1919) leginkább aktivistának lehet nevezni. A régi formákat radikálisan megújították, a nyelvet szinte erőszakosan hajlították meg, az Új Ember kialakítását tartották legfőbb céljuknak. Felléptek a konvenciók, a hagyományok ellen, bennük volt a lázadó fiak indulata az apák ellen, és a szexuális felszabadítás vágya is.
Ezt a lázadást összekötötték a háborúellenességgel és egy új társadalom megteremtésének vágyával is. Társadalmilag hatékony, a közösséget cselekvésre ösztönző művészetre törekedtek. Ebben a törekvésükben érezték rokonnak magukat a háborúellenes, majd forradalmi mozgalmakkal, s lettek azok ideiglenes szövetségeseivé. 1919 forró napjaiban azonban az utak elváltak: a proletárforradalom vezetői nem vállaltak közösséget az új művészettel, visszatértek a hagyományos formákhoz. A magyar avantgárd ezután lázadó indulattal, olykor a politikai mozgalmakkal együtt, de inkább magányosan működött tovább.
A magyar aktivista mozgalmak legmaradandóbb művei a lírában születtek, néhány fontos, bár elő nem adott drámát is írtak a magyar expresszionisták.
1919 után volt a magyar avantgárdnak egy rövid dadaista korszaka is – a teljesen értelmetlenné vált világ szélsőségesen értelmetlen, groteszk és vicsorgóan dühös művekben fejeződött ki. A húszas évek közepén konstruktivista törekvés is észlelhető.
Az expresszionista jellegű aktivizmus a húszas években – valóságos „köznyelvvé” vált, minden induló fiatal író ezen a formanyelven szólalt meg. Kialakult a magyar avantgárdnak egy „népibb” változata is, a paraszti lázadás is ezen a nyelven jelentkezett.
Kassák Lajos körül mindig kiformálódott tanítványi kör. Már Budapesten is fiatal költőkből és művészekből álló gárda szerveződött mellette (Komját Aladár, György Mátyás, Révai József, Lengyel József – ezenkívül festők, Uitz Béla és Bortnyik Sándor, Máttis Teutsch János és Kassák húga, Újvári Erzsi). Ez az első kör utóbb a kommunista mozgalom szolgálatába szegődött és egy avantgárd eszközökkel élő, sajátos mozgalmi művészetet alkotott.
Csoportalakítás, szétbomlás és újak csatlakozása Bécsben is folytatódik. Itt lesz például Kassák munkatársa a magyar dadaizmus legnagyobb alakja, Barta Sándor (1897–1938?), a színházteoretikus és költő Mácza János (1893–1974), a német származású Reiter Róbert, utóbb pedig Gáspár Endre (1897–1955) esszéista és műfordító, majd Nádass József (1897–1975) költő, író, újságíró. De ezen túlmenően szinte minden jelentős fiatal magyar költő hosszabb-rövidebb ideig Kassák vonzáskörébe tartozott.
A Ma c. folyóirat munkatársai 1922 márciusában Bécsben Balról: Bortnyik Sándor, Uitz Béla, Újvári Erzsébet, Simon Andor, Kassák Lajos, Kassák Lajosné, Barta Sándor
A magyar avantgárd első dokumentumai a Kassák Lajos által szerkesztett folyóiratok voltak, A Tett és a Ma
