Írók, csoportok, folyóiratok
Írók, csoportok, folyóiratok 1919 után
Kassákon és körén kívül is több csoportja, árnyalata volt a magyar avantgárdnak. Az 1910-es évek közepétől első novelláiban és első nagy regényeiben az expresszionista stílus egyik változatát alkalmazza Szabó Dezső, akinél az avantgárd nem elsősorban társadalmi forradalom, hanem a nemzeti eszme ügyét hordozza.
1919 után Bécsben jelent meg a Ma, de mellette sok más avantgárd folyóirat is: az Ék, az Akasztott Ember, az Egység; és több könyvkiadó is adott ki ilyen magyar irodalmat és képzőművészetet. Csehszlovákiában – főleg Pozsonyban – működtek avantgárd műhelyek – az expresszionizmus hatása érezhető a szlovákiai magyarság kiemelkedő publicistájának és tanulmányírójának, Fábry Zoltánnak írásaiban, Forbáth Imre költészetében. Jugoszláviában, Újvidéken Az Út képviselte az avantgárd irányt, Csuka Zoltán szerkesztésében. Az avantgárd formanyelv és törekvések itt rendkívül hosszú életűek voltak, a második világháború után a jugoszláviai magyar irodalom az újjáéledt avantgárd jegyében indult útjára.
A romániai magyar irodalomban a Periszkóp c. aradi folyóirat sorolható ide, mindvégig erős volt ott is az expresszionista indíttatás. Az „avantgárd sugárzás” még a kezdő Tamási Áronnál is ott van. Magyarországon pedig a 20-as évek elején szerveződik egy sajátos „hazai avantgárd”, az avantgárd célkitűzéseinek szelídebb, tompítottabb, a hazai viszonyokhoz idomított változata. Elsősorban a Raith Tivadar szerkesztette Magyar Írás című folyóirat körül alakult ki ilyen kör. Általában is: a húszas években szinte minden induló fiatal költő az avantgárd valamilyen változata jegyében kezdte pályáját, az Én középpontba állításával, a Jóság, az örök Ember dicsőítésével, egy új tömegművészet körvonalainak felrajzolásával.
A nemzetközi avantgárd második hullámának nagy mozgalma, a szürrealizmus megjelent Magyarországon, de nem mozgalomszerű szerveződéssel. A Párizsban írni kezdő Illyés Gyula, a Bécsben dolgozó Déry Tibor, a francia hadifogságból hazatért Németh Andor műveiben jelentkezik például a szürrealizmus hatása, a tudatos és tudatalatti, az álom és ébrenlét, az egészség és őrület határainak elmosása, az én meghasadása; a nagy fesztávolságú képek halmozása, sajátos, lebegő álomvilág jellemzi ezt a technikát. 1926-ban, a Dokumentum c. folyóirat rövid időre tömörítette a magyar szürrealistákat. Megszűnése után egyéni művekben élt tovább. A 30-as években az Ezüstkor folyóirat körül éledtek fel ezek a törekvések, a „ködlovagok” műveiben álomszerű lebegtetéssel, a tudattalan megszólaltatásával, egyéni képtechnikával találkozunk (pl. Sőtér István regényeiben).
A húszas évek végén sajátos avantgárd jellegű művet alkotott Palasovszky Ödön (1899–1980) – merész színjátékaival, mozgáskórusaival, új művészeti koncepcióval, amelyben teret adott a magyar primitivizmusnak is. Külön színt képvisel Tamkó Sirató Károly (1905–1980), aki előbb vizuális költeményeivel lép fel, 1930 után Párizsban planista, majd dimenzionista manifesztumot ad ki, az új technikai korszak új, kozmikus távlatait próbálva érzékeltetni. Az avantgárd lehanyatlása idején magányosan, kitartóan folytatja kísérleteit.
Tamkó Sirató Károly 1924 után kezdett kísérletezni a képverssel és a „villanyplakát”-tal. Villanyverset írt Budapestről és Párizsról
