Hadjárat a patkányok ellen
Hadjárat a patkányok ellen
Ahelyett, hogy a patkányfogók egy részét a fertőzött házba küldtük volna – ez minden irányban szétszórta volna az amúgy is növekvő veszedelmet –, százötven tagú csapatot állítottunk fel a járványos terület szélein. Az általuk bezárt körből kiköltöztették a lakókat. Minden egyes házat rendszeresen, a pincétől a padlásig végigjártak. Fölnyitottak minden dobozt, hordót vagy tartályt, amely patkányt rejthetett. A piszkot, a hulladékot és a szalmafélét elhordták és elégették. Tömegesen szedték le a gerendákat, amelyek a patkányok kedvenc búvóhelyei, s távol minden faltól halomba rakták azokat, hogy a kutyák, meg a macskák mindenféle rágcsáló állatot távol tarthassanak. Ha üreget találtak, patkánymérget öntöttek bele.
Ha élő patkányt találtak, azonnal megölték. Néhány patkányfogó bandának foxterrierje volt, amelyet villámgyorsaságuk miatt külön erre a célra Ausztráliából hozattunk. Másoknak meg idomított menyétjeik voltak, amelyek éppúgy engedelmeskedtek, mint a kutyák és ezen a téren még ügyesebbek voltak azoknál.
A filippinek hihetetlen ügyességre tettek szert a kézzel való patkányfogásban. Mihelyt az állat kiugrott búvóhelyéről, elkapták, és mielőtt harapni tudott volna, a falhoz csapták, vagy bottal agyonütötték.
A patkányfogókat a patkányirtók követték, akik gondoskodtak arról, hogy a területet ne érje újabb fertőzés. Mindenütt így jártunk el, és később csak hetenként egyszer tartottunk patkányvadászatot a már előzőleg megtisztított területen.
Ezzel a rendszerrel kétszer szabadítottuk meg Manilát a pestistől – az egyetlen nagyvárost, ahol tökéletesen megszűnt a behurcolt ragály.”
Korábban nem láttak összefüggést a bolha és a pestis terjedése között, míg aztán az 1907-ben összehívott második Indiai Pestis Bizottság egy nagyon egyszerű kísérlet alapján kijelenthette a kételkedő világnak: a bolhák a pestis terjesztői. A kísérlet valóban nagyon egyszerű volt. Patkányokat tartalmazó ketreceket akasztottak fel különböző magasságokban, alattuk pestises bolhák ugráltak. Amelyik ketrec olyan magasan csüngött, hogy oda a bolhák már nem tudtak felugrani, ott a patkányok nem kapták meg a pestist, nem fertőződtek, az alacsonyabban lévők viszont valamennyien elpusztultak.
A házi patkány eredeti hazája Délkelet-Ázsia, ezért nagyon valószínű, hogy a Heiser által csak patkányként említett állatok legalább egy része ehhez a fajhoz tartozott. Ami a pestis terjesztését és a bolhákat illeti, semmi különbség nem lehetett a két patkány között.
A házi patkányt feltehetőleg a kora történelmi időkben hurcolták be Európába valahonnét Délkelet-Ázsiából, napjainkban szinte az egész Földön elterjedt.Európában az északi, nyugati és középső tájakon csak apró, szigetszerű előfordulásai ismertek, a Földközi-tenger medencéjében azonban viszonylag összefüggően elterjedt. Magyarországgal kapcsolatban Lovassy 1927-ben még ezt írta róla: „…még legbővebben az ország délnyugati vidékein találjuk… Életmódja egészben a vándorpatkányéhoz hasonló, de nem annyira a vizek közelségét kedveli, s nem is föld alatti építményben, hanem mint kúszásban mester, padláson, különösen malom és lóistálló padlásán és magtárban tartózkodik, ahol nagy ügyességgel futkos, még a tető lécezetén is. Akkoriban sem lehetett tehát nagyon gyakori, de napjainkra, úgy tűnik, teljesen eltűnt az országból. Valószínűleg közrejátszott ebben a vándorpatkány erős térhódítása is, amely mint erősebb és erőszakosabb faj, kiszorította korábbi élőhelyeiről.
Életmódja egyébként hasonló nagyobb rokonáéhoz. Az épületekben élők 20–60 fős csoportokban tanyáznak, de olyan hierarchikus rendet, ami a vándorpatkányra jellemző, még nem sikerült megállapítani. A nőstények a padlástér üregeiben, a stukatúrdeszkák alatt stb. kölykeznek, de Európa déli felén, ahol az épületeken kívül is élnek, fészkeiket néha több méter magasan harkályodúban, sűrű bokorban vagy sziklarepedésekben építik. A párzási időszak március és október közé esik (délen valószínűleg egész évben), a vemhességi idő 21-23 nap, a nőstények évente 2–6 alkalommal 7–10 kölyköt vetnek. A kicsinyek szemei 13-14 napos korukban nyílnak, 22 napig szopnak, de ahogy látnak, máris kezdenek szétmászni a fészekből. Hathetesen önállóak, és 3-4 hónapos korukban ivarérettek. Szintén mindenevők, de táplálékukban több a növényi eredetű anyag, mint a vándorpatkányéban. Néha raktárakat is készítenek.
Bár hazánkban mai ismereteink szerint már nem él, nincs kizárva, hogy akadnak rejtett, elszigetelt kis állományok. Ezek ismerete fontos lehet a tudomány számára. A házi patkány karcsúbb és finomabb felépítésű, mint nagyobb rokona. Fülei nagyok és csaknem csupaszok. Ami a színezetét illeti, Európában három típusa él a feketétől a sötét palaszürkéig, barnás „vadszínű”, szürke alsótesttel, illetve vadszínű, de egészen világos, fehéres alsótesttel. Észak- és Közép-Európában főként fekete színű állatok élnek, a vadszínűek a Földközi-tenger medencéjére jellemzőek. Ami a méreteket illeti, a fekete vagy házi patkány testhossza 180–220 mm, farokhossza 186–240 mm, súlya 135–250 gramm.
