Szigorú hierarchia
Szigorú hierarchia
A vándorpatkány főleg a pincékben, csatornákban tanyázik
Nagycsaládokban vagy inkább kisebb-nagyobb, rokonokból álló csoportokban élnek. Ezek a csoportok Görner és Hackenthal szerint akár 200 vagy még több példányról is állhatnak, szigorú alá- és fölérendeltség uralkodik, a rangsor azonban belső harcok árán időről időre változhat. Egy-egy vacokban több nőstény is élhet, de ha valamelyik ellik, agresszívvé válik, és csak a csoporthoz tartozó vemhes vagy szintén szoptató nőstényeket tűri meg maga mellett. A pihenőhelyek és a táplálkozóterület között a patkányok többnyire mindig azonos útvonalon közlekednek, ezeket vizeletükkel jelölik meg. Mozgáskörzetük a táplálékkínálat függvénye, de előfordulhat, hogy egyes állatok éjszakánként 2-3 kilométeres kirándulásokat is tehetnek.
A párosodási idő általában áprilistól októberig tart, de meleg épületekben és ahol táplálék bőségesen áll rendelkezésre, egész évben lehetséges. A nőstények évente 4-6 alkalommal, néha még többször ellenek. A vemhességi idő 22-24 nap, a kölykök száma többnyire 4-8, de akár 12-15 is lehet. Szemeik a 14. napon nyílnak, 3 hétig szopnak, 6-7 hetes korukban önállóak, és 3 hónaposan ivarérettek. Megfigyelések szerint a vándorpatkány szabadban elért maximális életkora 4 év, de az átlagéletkor ennél valószínűleg lényegesen rövidebb.
A tüzelő nőstényt egyszerre több hím követi, ezekkel egymás után pározhat. Ha sok patkány van együtt, több nőstény is ellik egyetlen vacokban, a kölyköket ilyenkor közösen nevelik, és az esetleg elárvult kicsinyeket a többiek nyomban átvállalják.
A vándorpatkány gyakorlatilag mindenevő, növényi és állati eredetű táplálékot egyaránt fogyaszt. Eszi a gabonát, a kukoricát, a zöldséget, a burgonyát, a raktárakban megrágcsál minden hozzáférhető emberi táplálékot, szereti a gyümölcsöt, kiissza a tojást, megöli a csibéket és a fiatal házinyulat, régebben gyakran megfigyelték, hogy lyukat rágott az ólban fekvő hízósertés szalonnájában, megtámadta és nem egyszer meg is ölte a szűk, rácsos ketrecbe zárt hízólibákat. Rendszeres vendég a nagy szeméttelepeken, eszi az ólakban, istállókban talált különböző hulladékot. Nem veti meg a dögöt sem, de ismeretes a kannibalizmusuk is, amikor a vándorpatkányok beteg, sérült társaikat vagy kölyköket faltak fel. Ha beszabadul azokba a raktárakba, ahol ruhaneműt, prémet, papírárut tárolnak, rágcsálással okozhat jelentős károkat. Ázsia keleti felén mint a pestis terjesztője ismert. A betegséget a fertőzött bolhák révén terjeszti. Heiser Egy orvos bejárja a világot című könyvében szemléletesen írja le azt a gigászi küzdelmet, amit az egészségügyi hatóságok folytattak a pestis terjedése és ennek kapcsán a vándorpatkány (és talán a házi patkány) ellen a Távol-Keleten. Érdemes idézni néhány sorát: „A pestis az óvintézkedések ellenére 1905-ben, majd 1912-ben megjelent Manilában. A bolhabiztos patkányfogók »repülő gárdája« azonnal munkához látott; nyakukat, csuklójukat és bokájukat naftalinnal vagy karbidporral dörzsölték be. Mindegyik háztömböt, ahol kiütött a járvány, fertőzöttnek tekintettük. Csak a szűkebb körzetben találunk pestises patkányokat. Nem fertőzött példányokat az egész városban fogtak, ezeket vizsgálat alá helyeztük. Azokat a legtávolibb pontokat, ahol fertőzött állatokat találtunk, vonalakkal kötöttük össze az orvosi térképen, s az így bezárt területet hívtuk járványos zónának.
