Prémje a balszerencséje
Prémje a balszerencséje
Az Újvilágban a pézsmapockot régóta lövik, de főként csapdázzák értékes prémje miatt, és évente több mint 10 millió bőrt értékesítenek. Európába 1750-ben küldték az első szállítmányt, 550 darabot, melyek akkoriban nagy feltűnést keltettek. Felfigyeltek az európai szűcsök és pézsmakereskedők is az új árura, és kezdték nyújtogatni csápjaikat Amerika felé. 1800-ban már mintegy 15 000 bőr érkezett a tengerentúlról, 1930-ban pedig 80 000 darabot szállítottak. Az ezt követő időkben az évi mennyiség a statisztikai adatok szerint 200 000 és 1 millió között váltakozott. A század elején az egyik fő elosztóhely Lipcse volt, ahová évente több mint 1 millió bőrt szállítottak, de nagy forgalmat bonyolított le London is. 1911 és 1915 között például több mint 6 millió bőr érkezett a szigetország fővárosába.
A sarokba szorított pézsmapocok bátor állat, akár az embert is megtámadja, és hatalmas metszőfogaival érzékeny sebeket ejthet. Vásárhelyi István 1943-ban megjelent A pézsmapocok című kiadványában érdekes eseteket említ, ezek közül idézek néhányat: „1928-ban kaptuk az első hírt Sopronból, ahol az Ikva hídjánál egy rendőrt támadott meg, ugyanabban az évben Szany község közelében kaszáló emberekkel került összetűzésbe. 1933 telén Bakonykoppányban az egyik udvaron az őt üldöző gazda csizmáját harapta át, 1938-ban Ercsiben sebzett meg egy embert…” Az állat valamennyi leírt esetben védekezésképpen támadott. Harciasságát Vásárhelyi fogságban tartott példányainál soha nem tapasztalta. Egy apró korától nevelt fiatal állat a hívásra előjött, bármikor kézbe lehetett venni. Csak a kutyát nem szenvedhette. Ha a ketrecéhez közeledett, fújt, a fogait csikorgatta, és támadni próbált.
A pézsmapockot sokfelé csak vízipocoknak hívják, holott ez a név egy egészen más rágcsálót takar. Körülbelül kétszer akkora, mint a mezei pocok, nagyságával így jóval elmarad a pézsma mögött, egészen más a farka is, hengeres, rövid szőrökkel fedett. Bundája szinte területileg változó, vannak sötétbarna vagy akár egészen fekete példányok, de akadnak szürkék is. A hasoldal a fehéresszürkétől a sötétszürkéig változhat. Szemei kicsinyek, fülei alig állnak ki a bundából. Testhossza 140–195 mm, farokhossza 80–106 mm, súlya 80–320 gramm. A nemnek Európában két faja él, a hazánkban is honos vízi pocok (Arvicola terrestris) a nagyobb elterjedésű, a rokon faj (Arvicola sapidus) csak az Ibériai-félszigeten és Franciaország délnyugati részén fordul elő.
