Cickánykaravánok
Cickánykaravánok
Cickányok a szántókon, réteken, legelőkön is élnek, a két hazai fehérfogú faj, a keleti és a mezei cickány különösen az Alföldön, főként a Tiszántúlon gyakori. Ott, ahol a legszárazabb a klíma, a legkevesebb eső esik, és a nyári hónapokban a legnagyobb a hőség. Nem véletlen ez, hiszen a fehérfogú cickányok, a Crocidura nemzetség déli elterjedésű csoport, kedvelik a meleget, az igazi nyári éghajlatot. A Crocidura fajok jellegzetes sajátossága, hogy a farokhoz simuló szőrszálak között magánosan álló és a többi közül kiemelkedő szőrszálak vannak. A mezei és a keleti cickány közül az előbbi a nagyobb, testhossza 65–85 mm, kisebb fajtársáé 55–78 mm. Súlyuk 7 –13, ill. 6–9,5 gramm. Hátoldala mindkét fajnak szürkésbarna, de míg a mezei cickány fehéresszürke hasoldala éles vonallal határolódik el a test oldalán, a keleti cickánynál a két szín fokozatosan olvad egymásba. A bagolyköpetekből előkerült koponyák és alsó állkapcsok esetében a méretek nyújtanak biztos elkülönítési lehetőséget. Hazai köpetanyagból előkerült, illetve a Természettudományi Múzeum gyűjteményében mért példányok alsó állkapcsán az őrlőfogak (M1–M3) hosszmérete a következőképpen alakult: Crocidura leucodon (168 pl.) átlagosan 4,3 mm (min.: 3,3, max.: 3,8 mm). A kapott eredmények szerint a két faj a mandibulák M1–M3 hossza alapján teljes biztonsággal elkülöníthető egymástól.
A különbségek egyébként annyira szembetűnőek, hogy ha mindkét fajból 8–10 állkapcsot ragasztunk fekete alapra, az előkerült esetleg kérdéses példányokat elég a két sor közé tenni, és máris érzékelhető a nagyságkülönbség.
A fehérfogú cickányok szaporodásmódja nagy vonalakban megegyezik a korábban a vörösfogú Sorex fajoknál elmondottakkal. Van viszont egy nagyon érdekes tulajdonságuk, amit feltétlenül érdemes megemlíteni. Amikor a kölykök már kezdenek kijárni a fészekből, anyjuk a tájékozódásra oktatás egészen sajátos, de nagyon egyéni módját választja. A fészek elhagyásakor az 5-9 fióka valóságos karavánt alkot. Egyikük a mama farka tövébe csimpaszkodik, a következő az ő farka tövét fogja és így tovább valamennyien. Néha kétágú karavánok is előfordulnak. Ilyenkor a kicsinyek közül nagy izgalmukban néha ketten kapaszkodnak az anyjukba, és ezek után mindkettőjükhöz testvérkék csatlakoznak.
Ezeknek a közös utaknak a biológiai jelentősége könnyen érthető. A cickányok főként szaglásuk alapján tájékozódnak, és az általuk bejárt területen mindig kellő mennyiségű szagos jelet hagynak hátra ahhoz, hogy később ott már könnyen és jól kiismerjék magukat. Néhány ilyen közösen megtett kirándulás után a fiatalok már bízvást mehetnek portyázni egyedül is, fejlett szaglásuk mindig kisegíti őket, ha netán eltévednének.
A fehérfogú cickányok egyébként már 35–40 napos korukban önállóak, eltávolodnak arról a helyről, ahol születtek, és új területet keresnek maguknak. A tavaszi fiatalok még abban az évben ivarérettek, szaporodhatnak.
Cickánykaraván: a fehérfogú cickányokra jellemző
