Nem kutya! Rágcsáló!
Nem kutya! Rágcsáló!
Magyarország, de talán egész Európa legfurcsább külsejű és legérdekesebb életmódú állata a földikutya. Magyar neve meglehetősen szerencsétlen, teljesen félrevezető, és egy rágcsálót takar. A Fekete-tenger mellékén és a Balkánon élő állat legnyugatibb elterjedési pontja hazánkban van. A század elején még viszonylag gyakori volt, aztán részint a tudatos üldözés, illetve élőhelyeinek megszüntetése miatt egyre inkább visszaszorult. Ma a Tiszántúl néhány pontján él. Hajdúbagos határában megmentése érdekében külön rezervátumot létesítettek. A földikutya ott egy nagy legelőn, természetes körülmények között él, és csak remélni lehet, hogy ezt a területet a jövőben sem akarják feltörni, hogy ott például napraforgót termesszenek.
A földikutya hazánkban közel áll a kipusztuláshoz, fokozottan védett rágcsáló
A földikutya teste 21–23 cm hosszú, súlya 140–220 gramm. Bundája sötét hamuszürke, némi vörhenyesbarna árnyalattal, teste hengeres, teljesen a föld alatti életmódhoz idomult. Fülkagylói hiányoznak, hiszen csak akadályozzák a járatokban, farka sincs, elkorcsosult szemei alig gombostűnyiek, a bunda teljesen eltakarja őket. A földikutya gyakorlatilag vak.
Föld alatti járataiban, melyek többnyire a felszín közelében vezetnek, és száz métert is meghaladhatják, fürgén és otthonosan mozog. A felszínre csak ritkán látogat. Rendszeresen újabb járatokat ás, és azokat a mélyebb rétegekből hozott sárgás agyaggal tapasztja ki. Ez a tapasztás az agyagos talajon nagyon jellemző, így a földikutya alagútjait nyomban megkülönböztethetjük a vakondétól. Természetesen túrásokat, kupacokat is készít, ugyanúgy kitolja a földet, mint a vakond. Kupacai azonban jóval nagyobbak, mint amazé, néha a félméteres magasságot is elérhetik, emellett a kilökött rögök is terjedelmesebbek.
A földikutya nem tűri, hogy járatait meglékeljék, és ezt a „rendszeretetét” régebben Hódmezővásárhely vagy Battonya környékén a kertészek, akik hagymájukat vagy a sárgarépát féltették tőle, ki is használták. Hegyes ággal szurkálták a földbe mindaddig, amíg a járatot el nem találták, ahol aztán egy „szellőzőnyílást” képeztek ki. A vakond fel sem venné a lakásán végrehajtott ilyen kis „átalakítást”, de a földikutya, mihelyt megérzi a beáramló friss levegőt, nyomban odasiet, hogy gondosan eltömje a nyílást. Szegény nem sejthette, hogyaz odafent lesben álló ember egyetlen erős kapavágással elvágja a visszavonulás útját.
Ez a furcsa rágcsáló vegetáriánus, csak növényi eredetű táplálékkal él. A termesztett növények közül kedveli a hagymát, a sárgarépát, a petrezselymet, a krumplit, a lucerna és a lóhere gyökereit. Utóbbiakat 10–15 centiméteres darabokra harapdálja, és egy körte alakú üregig cipeli, ahol elraktározza őket. Lábai és orra segítségével minden egyes darabot alaposan körüldöngöl földdel, és szorosan egymás mellé rakja őket. A legelőkön és ősgyepeken gyökerekkel él, ezeket a föld alól közelíti meg. A járatokat erős metszőfogaival és fejével vájja, a fellazított földet, köveket széles, lapos fejtetőjével tolja fel.
