A széllel szemben pihen
A széllel szemben pihen
Valószínűleg kevesen vannak, akik ne láttak volna már életükben mezei nyulat. Ez a hosszú fülű, gyors mozgású állat hozzátartozik a nagy legelők, a mezőgazdasági kultúrtájak hangulatához. Bundája vörhenyes árnyalatú sárgásbarna, nagy barna szemei vannak., hosszú fülei hegyi részén fekete foltot visel. Erős, izmos lábával gyorsan és kitartóan fut, a dombnak felfelé éppen olyan könnyedén, mint a sík vidékeken. Magánosan él, a bakok csak a párosodási időben keresik anőstényeket. Egyébként a rét füvében, töltés oldalában készített vackában pihen. A helyet mindig úgy választja meg, hogy az uralkodó széljárással szemben fekszik. Néha az utolsó pillanatig kitart a vackán, rejtőszínében bízva nem ugrik fel. Ha viszont megállunk, nyomban felpattan, mert azt hiszi, felfedezték. Nagyon területhű, a megzavart nyúl egy nagy félkör után megszokott körzetébe tér vissza. Dimbes-dombos vidékeken a meleg nyári napokon az északi oldalon, télen a melegebb déli lejtőn vackolja el magát.
A párzási, bakzási idő január végén, februárban kezdődik, és az ilyenkor gyakran hóval borított mezőkön könnyű megfigyelni az egymást ugrálva követő állatokat. A bakok súlya az 5-7 kg-ot is elérheti, és az erős állatok keményen harcolnak egymással. Szemben állnak, elülső lábaikkal pofozzák, a hátulsókkal rúgják ellenfelüket. Apaj-pusztán voltam szemtanúja annak, amikor a két, minden egyébről megfeledkezett bakhoz egy újabb kan érkezett. Kicsit nézte a verekedőket, aztán a nősténnyel együtt kényelmesen odébb ugrált.
A nőstény körülbelül hatheti vemhesség után általában márciusban ellik először. Általában 2-4 kölyke van. A fiatal nyulak szőrösek, látnak, és az első napokban teljesen szagtalanok. Olyannyira, hogy még az éles szimatú róka is elmehet mellettük anélkül, hogy észrevenné őket. A természet így védi a kisnyulat akkor, amikor egyetlen fegyvere, izmos lába, még nem elég erős ahhoz, hogy messzire röpítse a veszélyes környékről. A nőstény 3-5 alkalommal ellik évente. A kisnyulak három hétig szopnak, de kéthetesen már legelnek is. A fűben egyenként rejtőznek el, a szoptatni érkező nőstény a fülei összeverése által előidézett hanggal hívja össze őket.
A mezei nyúl egyetlen fegyvere izmos lába, a gyors futás
A mezei nyúl nyomai rendkívül jellegzetesek, ha télen a havon követjük őket, sok érdekeset megtudhatunk éjszakai útjaikról. Néha hatalmas területeket járnak be, máskor hosszú ideig rágcsálnak egy-egy alkalmas helyen. Megfigyelhetjük azt is, hogy vackukba (télen a hóban készítik) soha nem mennek egyenesen, hanem cselt vetnek. A vacok előtt egy kicsit tovább ugrálnak, majd saját nyomukon jönnek vissza, és egy nagy oldalugrásásal érik el a pihenőhelyet. A mezei nyúl egyetlen fegyvere a menekülés, futás közben elérheti a 70 kilométeres sebességet, 2 méter magas és 2,7 méter hosszú ugrásra képes.
Végül a nyílt területek kapcsán érdemes még szót ejteni egy olyan állatról, amely úgy tűnik, most kezd terjeszkedni Magyarországon. Az aranysakál kisebb, karcsúbb, és csak körülbelül fele olyan magas, mint a farkas. Bundája rozsdás árnyalatú sárgásszürke, lompos farka és hegyes orra van. A Balkánon, Kis-Ázsiában, keleten egészen Indiáig él, de előfordul Észak- és Kelet-Afrikában is. A nyílt, bokrosokkal, sziklákkal tarkállt területeket kedveli, de nem kerüli az ember közelségét sem, a falvak közelében a kertekben is felbukkan. Főként szürkületkor és éjszaka jár zsákmány után. Kitartóan fut és jól úszik, érzékszervei közül különösen a szaglása és a hallása kitűnő. Rendszerint párban vagy kis családi közösségekben él, kan és szuka gyakran közösen vadászik. A párosodási idő január és március közé esik, a szuka 60–63 napi vemhesség után 3-8 kölyköt ellik. Ezek szemei a 10. napon nyílnak, hat hétig szopnak, de már négyhetesen szilárd táplálékot is fogyasztanak. Nyolchetesek, amikor elősör kísérik el szüleiket a vadászatra. Ivarérettségüket hat hónapos korukban érik el, ekkor elhagyják szüleik revírjét. Rágcsálókkal, gyümölcsökkel, rovarokkal, hüllőkkel táplálkoznak, de megeszik a kukoricát és rámennek a dögre is. Mire azt a Természettudományi Múzeum Állattárában Csorba Gábor elmondta, az utóbbi tíz évben egyre több hazai adat, megfigyelés érkezik róla. Debrecen környékén három éve párban látják, de megfigyelték a Hortobágyon is. Újabban az osztrák Fertő közelében bukkant fel, ezek szerint nyugat felé is terjeszkedik. Az aranysakállal kapcsolatos újabb adatokat kérjük a Természettudományi Múzeum Állattára címére (1088 Bp., Baross u. 13.) beküldeni.
A házinyúlfajták őse az üregi nyúl
S. E.
