Sok ellensége van
Sok ellensége van
A hörcsögnek számos természetes ellensége van. Előszeretettel vadászik rá a róka, a molnárgörény, az uhu, a parlagi sas és a kerecsensólyom. Az ember részint a mezőgazdaságban okozott kártétele miatt irtja, de sok helyen vadásznak rá a prémje miatt is. Az autóutakon, sztrádákon is nagyon sok hörcsög pusztul el. Ausztriában, a Fertő tó környékén, a számlálások szerint a forgalmasabb utakon egy-egy hétvégén kilométerenként átlagosan 200 darabot gázolnak halálra. Vizsgálták azt is, mi az oka a hörcsög aránytalanul magas „baleseti” statisztikájának. Megállapították, hogy ez elsősorban az állat sajátos védekezésmódjában keresendő. A hörcsög ugyanis, amikor az úton áthaladva váratlanul szembetalálja magát egy ilyen dübörgő szörnyeteggel, pontosan úgy cselekszik, mint amikor a kutya vagy róka jut hozzá veszélyes közelségbe, azaz lépi át azt a kritikus határvonalat, amely a hörcsögből az intenzív védekezés, esetleg a támadás reakcióját váltja ki. Ennek megfelelően felágaskodik, nagyokat fúj, és bátran szembenéz „támadójával”. A széles gumikerekekkel szemben persze vajmi kevés eséllyel.
Kerecsensólyom eteti a fiókáit. Hazánkban legfőbb tápláléka a hörcsög és az ürge
Ha felágaskodik, messzebbre ellát: ürge
A kopár legelők a sztyepp jellegű területek, keveset használt repülőterek, a laza talajú sznátóföldek jellegzetes állata az ürge. Keleti elterjedésű faj, Európa nyugati feléről teljesen hiányzik. Kelet-Európában viszont négy különböző ürgefaj él. Hazánkban korábban jóval gyakoribb volt, a kártevők közé sorolták, a század elején íródott szakkönyvekben még pusztítására szolgáló recepteket olvashatunk. Ma védett. Részben azért, mert állománya valóban nagyon megfogyott, de azért is, mert egyik legfontosabb tápláléka a fokozottan védett parlagi sasnak és kerecsensólyomnak. A párok szinte rátelepülnek egy-egy ürgekolóniára, és naponta oda járnak zsákmányolni. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület ilyen megokolásból telepített is ürgéket azokra a helyekre, ahol korábban éltek, de ahonnét kipusztították őket. Vannak olyan repülőterek, ahol az ürgék ásta sok lyuk veszélyes lehet, itt lehet hasznos céllal összefogni őket.
Az ürge mókus nagyságú állat, utóbbi inkább lompos farka miatt mutat nagyobbat. Testhosszúsága 175–230 mm (a mókusé 180–250 mm), farokhossza 40–74 mm, súlya 185–430 gramm. Bundája sárgás árnyalatú szürke, rajta 2-3 mm átmérőjű sárgásfehér foltokkal. Ez a pettyezés a távolból többnyire egyáltalán nem látható.
Kisebb-nagyobb kolóniákban él, üregei akár 2 méter mélyre is lenyúlhatnak a föld alá. Lakásának több kijárata is van. A nappali aktivitású állatok reggel bújnak elő rejtekükből, és szép napos időben egészen estig a lyukak körül tartózkodnak. Jellegzetes mozdulatokkal futnak, időről időre felágaskodva figyelnek maguk körül. Ha veszélyt észlelnek, például ember közeledik, éles füttyentéssel jeleznek, mire valamennyi állat a föld alá bújik. De csakhamar újra előbukkannak, kíváncsian dugják ki a fejüket, hogy meglessék, elment-e már vagy még mindig a közelben van a betolakodó. A vadászó kerecsensólyom rendszerint alacsonyan repülve közelíti meg a telepet, akár az amerikai „lopakodó” harci gépek. Az ürgék csak az utolsó pillanatban veszik észre a közeledő ellenséget, de akkor már rendszerint késő.
A nőstények körülbelül 25 napi vemhesség után évente egyszer 6-8 kölyköt ellenek. Születési súlyuk 5-6 gramm. Körülbelül 6 hétig szopnak, majd egy hónaposak, amikor szemeik kinyílnak, és két hónapos korukban önállóak. Ekkor elhagyják anyjuk otthonát, és a közelben ásnak maguknak üreget, esetleg üresen álló lyukat foglalnak el. Egyéves korukban ivarérettek.
Az ürgék magokkal, füvekkel, levelekkel, gyökerekkel táplálkoznak, de néha egy-egy rovart is elfogyasztanak. A táplálékot gyakran pofazacskójukba gyömöszölve szállítják a lakásukba, és ott eszik meg. Élelemszerző útjaikon megfigyelések szerint legfeljebb 50–80 méternyikre távolodnak el a kolóniától. Téli tartalékot nem gyűjtenek, a hideg hónapokat mély álomban töltik. Ősszel, szeptember-októberben vonulnak pihenőre, előzőleg gondosan eltömik a lyukak bejáratait. Tavasszal márciusban ébrednek.
Az ürge érdekes életmódú állat, mint nappal megfigyelhető és keleti elterjedésű faj, megfelelő szervezés mellett turisztikai nevezetesség is lehetne. Sajnos a törvényes védelem ellenére a lakosság egy része ma is foglalkozik ürgeöntéssel, ami esetenként a kisebb állományok teljes pusztulásával járhat.
A hörcsög és az ürge természetes ellenségei közé tartozik a molnárgörény. Keleti elterjedésű faj, akár az ürgék, de hazánkban, különösen a nagy alföldi legelőkön, többfelé előfordul. Jóval világosabb, mint a közönséges görény, különösen a háta és az oldalai feltűnő sárgásfehérek. Testének alsó fele és a lábai viszont feketések, sötét színű a farka vége is. Alakja és mozgása a közönséges görényéhez hasonló, de annál valamivel nagyobb. Testhossza 320–560 mm, farokhossza 80–180 mm, súlya 1000–2000 gr (hím), illetve 600–1400 gr (nőstény).
Ürgeélőhely a Balaton-felvidéken (Salföldi kőtenger)
A molnárgörény a nyílt területeket, a nagy legelőket, lucernatarlókat kedveli, Kelet-Európában a sztyeppek és félsivatagok lakója. Heptner szerint ritka a réteken, de gyakran látható a művelt mezőgazdasági földeken és az emberi települések közelében is. Odúját többnyire nem maga ássa, hanem ürgék vagy hörcsögök üregeit foglalja el. Miután azonban zsákmánykeresés közben mindig odébb vándorol, néha csak egyetlen napra veszi igénybe a jogos tulajdonos kényszerű vendégszeretetét, aztán továbáll. Általában a kora reggeli és az alkonyati órákban vadászik, de nyugalmas helyen nappal is mozog, különösen felhős, borús időben. Elsősorban rágcsálókat, ürgéket, hörcsögöket, pockokat fog, de madarakat, békákat, kígyókat és gyíkokat is zsákmányol. Az ürgét néha a felszíne, de még inkább a föld alatt kapja el. Az egyes állatoknak nincs kifejezett territóriumuk, de az általában bejárt vadászterület 3 km2 is lehet.
Párzási ideje márciusban kezdődik. A nőstény 40–42 napig vemhes, és április végén, május elején, évente egyszer, orosz adatok szerint általában 8–11, de kivételesen akár 18 kölyköt is ellik. Hat hétig szoptatja őket, ezt követőleg hústáplálékot fogyasztanak, két hónapos korukban ürgéket fognak. A molnárgörény hazánkban védett.
Az autó vagy a vonat ablakából különösen a kora reggeli vagy az alkonyati órákban gyakran láthatunk a mezőn legelésző őzeket. Télen pedig néha egész rudlikat figyelhetünk meg, 8-10 vagy még több kecses mozgású állat áll kint a nyílt mezőn. Ha feléjük közeledünk, akár az afrikai antilopok, odébb szaladnak kicsit, de gyorsan megnyugszanak és folytatják korábbi tevékenységüket. Legkisebb szarvasféle vadunk közismert állat, de azt talán még sokan nem vették észre, hogy bundájának színe az évszakokkal változik. Nyáron élénk vörhenyesbarna, az egyes szőrszálak rövidek és merevek, télire szürkésbarnára változik, a szőrszálak hosszabbak, puha tapintásúak. A combok hátulsó felén, a jelentéktelenül rövid faroktól jobbra és balra egy-egy nagy, fehér folt, tükör van. Ez néha sárgás árnyalatú, és különösen akkor tűnik fel, amikor az állat a magas gazban, nádasban vagy a gabonában távolodva nagy ugrásokkal menekül.
