Pici árnyakként suhannak
Pici árnyakként suhannak
A korai denevér egyik legnagyobb termetű repülő emlősünk
A korai denevérek jelenlétét nemcsak a röpködésük árulja el, hanem a hangjuk is. Az odújukban, ahol több tucat állat is összezsúfolódik, kirepülés előtt már félórával-órával elkezdődik a mozgolódás. Az erdei úton sétálva hallható a rövidebb-hosszabb éles hangokból álló, cincogáshoz hasonló civódásuk. Hang alapján már könnyen azonosítható a búvóhelyet rejtő fa. Távcsővel vizsgálva az odú bejáratát, feltűnik, hogy sötét, fényes a pereme, ugyanis a ki-bejárkáló állatok lecsiszolják, és zsírossá teszik. A fényes bevonatot az orr két oldalán található mirigyek faggyús terméke okozza, amivel az állatok a vitorlájukat és szőrzetüket is bekenik. Az odúk szájánál gyakan fekete, nedves folyás is megfigyelhető, ami a kicsorgó vizeletük eredménye. A korai denevér – nem utolsósorban ennek köszönhetően – sajátos szaggal rendelkezik. Ez annyira erős, hogy nemcsak az odúba beleszagolva érezhető, hanem még azokon a más fajba tartozó denevéreken is, amelyekkel egy odúban pihennek.
A korai denevérrel közel egy időben jelennek meg a törpedenevérek is. Az erdő félhomályában sokszor meg sem várják a napnyugtát, hanem már hamarabb elkezdik a vadászatot, és pici árnyakként suhannak az erdei ösvények felett. A többi deneférfaj egyedei később, a teljes sötét beálltakor jönnek elő, igazi rejtett életet élnek, hiszen nem láthatóak, és hangjuk sem hallhtó. Nem véletlen, hogy az utóbbi évekig az erdei denevérek hazai előfordulásáról nem voltak pontos ismereteink. Így a nagyon ritkának tartott nagyfülű denevérről, bajuszos denevérről mostanában derült ki, hogy az öreg erdeinkben sokfelé megtalálhatóak.
Amint besötétedik, a denevérek egymás után bújnak ki az odú nyílásán, és megkezdik vadászatukat. Meghatározható, hogy az egyes fajok egyedei a napnyugtához képest mikor indulnak vadászni, de a kirepülést sok tényező befolyásolhatja. Ha borult, felhős az ég, akkor hamarabb sötétedik, így hamarabb is van a kirepülés. Szintén korábban indulnak a denevérek, ha az előző éjszakákon esős vagy hideg, szeles időjárás miatt nem jutottak elegendő táplálékhoz. Tavasszal szintén megfigyelhető korábbi indulás, ami annak tudható be, hogy szegényebb a rovarvilág, és ezt a hosszabb vadászidővel lehet kompenzálni.
A korai denevérek a nappali szállásuk 0,5–3 kilométeres körzetében vadásznak. Ettől nagyobb távolságra a többi erdei faj sem távolodik el, hiszen terített asztal veszi körül a kedvenc odújukat. Ez a terített asztal persze az év során más-más fogásokat kínál a denevéreknek. A különböző lepkéknek, bogaraknak eltérő időpontban van a rajzási idejük. A denevérek kénytelenek ehhez alkalmazkodva összeállítani az étrendjüket. A korai denevérek tápláléklistáján tavasszal a cserebogarak, míg ősszel a ganéjtúrók szerepelnek nagyobb számban. Nyáron viszont, mikor a szúnyogok és levéltetvek hatalmas felhőkben szállnak, megéri nekik ezekre az apró rovarokra specializálódni, hiszen „sok kicsi sokra megy”.
A denevér mérete meghatározza, hogy mely rovarokat képes elkapni. A cserebogár szóba sem jöhet a kisebb denevérfajok, mint a törpedenevér számára, hiszen ez a bogár majd fele akkora, mint a saját testük. Így aztán apró szúnyogokkal, muslicákkal, levéltetvekkel kell beérniük.
