Csapongó szúnyogirtók
Csapongó szúnyogirtók
Az erdőben vadászó denevérek felosztják egymás között a légteret. Legmagasabban a korai denevér és közeli rokona, a szőröskarú denevér vadászik. Magasan a lombok felett csapognanak. A közepes nagyságú fajok egyedei alacsonyabban, a lombkoronaszintben táplálkoznak.
A barna hosszúfülű denevér az ágak között kacskaringózva kapja el a gyanútlanul patnert kereső éjjeli lepkéket vagy a párás éjszakákon a levélen dermedten pihenő molylepkéket. A hazai denevérek parányai, a törpedenevérek és bajuszos denevérek még alacsonyabban, pár méter magasan vadásznak, ahová – különösen szeles időben – behúzódnak a szúnyogok és levéltetvek, hogy ott a növények rejtekében találjanak menedéket.
A denevérek fontos szerepet töltenek be az erdők életében. Éjszakai életmódjuknak köszönhetően éppen azokat az erdészeti kártevőket fogyasztják jelentős számban, amelyeknek csak kevés egyéb ellensége van. Jelentős mennyiségű rovart fogyasztanak el, ami testsúlyuk 30–40%-ának megfelelő tömegű is lehet. A kutatók megállapították, hogy a törpedenevér egyetlen éjszaka kb. 1500 szúnyogot vagy ezzel egyenértékű más rovart fogyaszt el. Ez azt jelenti, hogy egy 100 példányos kolónia a nyár 3 hónapja alatt több mint 10 millió rovart puszít el. Az elfogyasztott rovarmennyiséget jelzik a barlangokban lévő guanókupacok is. A múlt században még „guanótársulatok” is léteztek, melyek szekérszámra termelték ki a nagy foszfortartalmú guanót a jelentősebb barlangjainkból. Ennek a hatalmas mennyiségű ürüléknek jelentős része az erdőkben elfogyasztott rovarok maradványaiból állt.
A denevérek igazi csúcsragadozók. Az erdőben nagyon kevés természetes ellenségük van, és ezek hatása is csak lokálisan befolyásolja az állományukat. A madarak közül néha a macskabagoly vagy a gyöngybagoly kap el egy-egy ügyetlen vagy sérült állatot. Az odúban pihenő denevérekre is jelenthetnek veszélyt a ragadozók. Alkalmanként az erdei sikló, a nyuszt vagy a mókus pusztítja őket. Sokkal több kellemetlenséget okoznak az élősködők, melyek túlszaporodása az állatok legyengülésével járhat. Az atkák, tetvek, bolhák jelenléte általánosnak mondható. Elterjedésüket segíti, hogy a denevérek szorosan összebújva pihennek, miközben a paraziták akadálytalanul sétálhatnak áldozataik szőrzete között.
A pisze denevér jellegzetes orráról kapta nevét
