…Mint hal a hideg vízben
…Mint hal a hideg vízben
Folyóink legérdekesebb halai közé a tőkehalfélék családjába sorolt – menyhalak tartoznak. Főleg a tisza vizű, hideg folyókat, patakokat, kedvelik. Küllemileg kissé a harcsákra emlékezetnek, fejük felülről lapított. Hátuk sötétbarna, oldalaik barnán márványozottak, húsuk szennyesfehér. Feltűnő külső bélyegük az a bajuszszál, mely álluk alatt található, akárcsak minden tőkehalfélénél. Ősztől tavaszig a hideg vízben érzik jól magukat, ilyenkor sokat mozognak és esznek, de szaporodásuk időszaka is a téli hónapokra esik. Ha nem is nagyszámban, de januárban, februárban zsákmányolják a legtöbbet belőlük. 10 éves példányaik elérik az 1,4 kg testtömeget. Az idősebb egyedek között akadnak 2-3 kilósak, sőt még ennél nagyobbak is! Húsuk szálkamentes, omlós, nagyszerű ízű.
Az alig araszos selymes durbincsokat a sügérfélék családjába sorolják. Csak a kifejezetten tiszta, kifogástalan minőségű, oxigénben gazdag vizekben maradnak éleben. Folyóvízi halak. Könnyű felismerni őket, mert ezüstös oldalukon, hosszanti irányban 3-3 vékon fekete csík fut végig. A nap legnagyobb részét a homokos, kavicsos aljzaton töltik – szinte mozdulatlanul. Egyik-másik vizünkben (mint például a Zala megyei Kerkában) nagy állományai vannak, és ezért ott közönségesek, viszont másutt – pl. a Dunában – fokozatosan zsugorodik létszámuk. Éppen ezért nyilvánították őket védetté.
A magyar és a német bucók folyóink igazi ritkaságai, különlegességei. Már a testük alakja is elárulja, hogy nem a nyílt vízben, hanem a sóderes, kavicsos aljzaton élnek, méghozzá mindig szembefordulva az erős vízáramlással. Ezek is csak a szennyező anyagoktól mentes, oxigénben gazdag vizekben élnek. A sügérfélék közé tartoznak. Amíg a magyar bucók 20–30, addig a német bucók 15–16 cm-re növekednek. Ez utóbbiak egyik szembetűnő jellegzetessége a hosszú és elvékonyodó faroknyél. Mindkét faj testének alapszíne barnássárga, nagy és sötétbarna foltokkal tarkítva. Immár 1974 óta védettek!
Alig akad olyan halfaj, amelyiknek ne volna úszóhólyagja, de azért van kivétel. Ezek közé tartoznak a tarka gébek, melyek méretüket tekintve halparányoknak számítanak, hiszen átlagos testhosszuk mindössze 7-8, de legfeljebb 9 cm. Testük alapszíne szennyessárga, melyen harántirányban – lefelé elkeskenyedő – barna foltok vannak. Kedvelik a tiszta vizű, oxigénben gazdag patak- és folyóvizeket, de azoknak is az alját. A sodrás ellen pompásan védekeznek, hiszen összeforrott hasúszóik tapadókorongot képeznek, amelyekkel szilárdan odaszívják magukat a kövekhez, kavicsokhoz. Ha a szükség úgy kívánja, még fejjel lefelé is képesek „csimpaszkodni”, csak hogy a víz ne sodorja tova őket.
Széleshátú fogasponty
