A kikelt hal sorsa
A kikelt hal sorsa
A frissen kelt halak testnyílásai (így a száj, a kopoltyú, a végbél) az esetek többségében még zártak. Ekkor a szikzacskó, az ikrából származó szikanyag biztosítja a táplálékot (ezt ún. belső táplálkozásnak nevezik). Fajtól függően, a szikzacskó tartalmának felélése, a felszívódás 3–30 napig tart.
A kikelés pillanatában a lárva egy erőteljeset ugrik, és közben lerázza magáról az ikrahéjat. A kelés után egyes fajok lárvái nem úsznak el, hanem a szájtájék váladékot termelő mirigye segítségével az aljzatra tapadva az ikra korábbi helyén maradnak. Az is előfordul, hogy a lárvák a szűkebb ívóhelyet képező fészekben csoportosulnak. A mozdulatlan utódok oldalra vagy hasra fordulva fekszenek az aljzaton.
A lárvaállapot végét három említésre méltó esemény követi: a külső táplálék felvétele, az úszóhólyag levegővel való feltöltése és a vízszintes úszás kezdete. Ezek a változások szinte egy időben alakulnak ki.
Ha a környezeti, a táplálkozási adottságok kielégítők, akkor ettől kezdve a halak folyamatosan és gyorsan fejlődnek.
Halaink döntő többsége három-, négy- és ötnyaras korában éri el az ivarérettséget.
