Násztánc és ajándék
Násztánc és ajándék
A pókok váltivarú állatok, a hím és a nőstény gyakran már tisztán külsőleg is igen eltérő lehet. A nőstény rendszerint jóval nagyobb a hímnél, különösen utóteste („potroh”) terjedelmesebb. Az ivarok egymásra találását a nőstények által kibocsátott fajspecifikus csalogatóanyagok (feromonok) segítik. Párosodás előtt a hím nagyon változatos magatartási formákkal hívja fel magára a nőstény figyelmét. A hálóépítő fajok egy részénél a hím a nőstény hálójának ritmikus kopogtatásával és ráncigálásával ösztönzi a nőstényt arra, hogy rejtőzködésének zugából előmásszék. Gyakori eset, hogy a párzásra kész hím választottjának valamilyen zsákmányállattal is „kedveskedik”. Ez különösen jellemző a csodáspókokra (Pisauridae). Miközben a nőstény az ajándék elfogyasztásával foglalatoskodik, ezt az időt használja ki a hím a párosodásra. Más pókok hímjei egyszerűen kivárják azt az időt, amikor a nőstény zsákmányt ejt, s utána igyekeznek élni a kínálkozó alkalommal. Ez a sajátos magatartási forma valószínűleg a kannibalizmust elkerülő védekezési mechanizmusként alakult ki az evolúció során. A hálót nem szövő farkaspókok hímjei viszont szabályos násztáncot járnak, előtestüket és elülső lábaikat ütemesen emelgetik, a tapogatólábaknak egyébként is különleges szerepe van a pókok párosodásában. A pókok ivarnyílása az utótest elejének hasoldalán van. Ez a hímeknél egyszerű, párzókészülékük itt nincs; a nőstényeké bonyolultabb, gyakran különleges függelékekkel van ellátva, amely a hímek különlegesen alakult járulékos párzószervének befogadására szolgál. Ez a járulékos párzószerv pedig nem más, mint a tapogatóláb (pedipalpus) különlegesen alakult végződése. Rajta bonyolult alakú lebenyek, kapaszkodó függelékek láthatók, amelyek segítségével a tapogatóláb szilárdan rögzülhet a nőstény ugyancsak speciálisan kiképzett ivarnyílásában.
A párosodás úgy történik, hogy a hím ondóját először speciális pókfonálon fogja fel, majd innen „betölti” a tapogatólába végén lévő tömlőt. A párosodásra előkészített nőstény ivarnyílásába a hím tapogatólábai segítségével juttatja be a spermiumokat a nőstény ún. párzótasakjába (receptaculum seminis). Vannak pókok, ahol ezt az aktust a hím először „üresben”, spermiumok nélkül végzi el, és csak akkor, ha a nőstény ezekre az ingerekre kedvezően reagál, akkor történik meg a valódi párosodás, immár „élesben”. Ez bizonyítja, hogy a hím párzószervének bonyolultsága nemcsak a párzószervek kellő illeszkedése biztosítja, ahogyan korábban az ún. „zárkulcs” elv megfogalmazói gondolták, hanem a bonyolult felépítésű párzószerv biztosítja azokat a speciális ingereket is, amelyek a nőstény készségét kiváltják a hím ivartermékek befogadására. Végül is így a döntés a nőstényen múlik: „elfogadja-e” az adott hímet, vagy sem. A párzószervek bonyolult felépítése így egyaránt szolgálja a különböző fajok közti szaporodási össze nem illést: az izolációt, illetőleg a fajon belüli összetartozást, az ún. kohéziót.
A megtermékenyült nőstény pókok petéiket pókfonálból készült sűrű szövedékben, ún. kokonban helyezik el. Egyes pókok a petéket tartalmazó szövedékgolyót hosszasan, a fiatal pókok kikeléséig magukkal cipelik, ilyenek pl. a farkaspókok (Lycosidae) és a csodáspókok (Pisauridae). A farkaspókok egy része utódait még kikelésük után is jó ideig magával hurcolja, ilyen pl. legnagyobb hazai pókunk, a szongáriai cselőpók (Lycoso singoriensis). Más pókok, pl. a zugpókok (Agelenidae) közé tartozó bányászpók (Coelotes atropos) utódaiknak zsákmányállatokat juttatnak. A törpepókok (Theridiidae) és a bikapókok (Eresidae) körében pedig az utódok „szájból szájba”, előemésztett folyadékkal való táplálása ismert, mint különleges ivadékgondozási mód.
Köves, meleg lejtőkön él a bikapók
