Talajközelben élő pókok
Talajközelben élő pókok
A pókok második élőhely szerinti csoportja nem válik el élesen az előzőtől. Ezek az alacsonyabb, lágy szárú növényeken lakó pókok, amelyek közül a többség már fogóhálóval ejti el zsákmányát, de vannak köztük hálót nem szövő, „vadászó” pókok is. Ez utóbbiak többnyire olyan rokonsági körökbe tartoznak, ahol vannak tipikusan talajlakó alakok is, továbbá olyanok, amelyek életük egy részét a talajban (pl. kövek alá rejtőzve, a talajba vájt üregekben, a talajfelszínre hálót szőve) töltik, vadászgatni azonban fel-feljárnak az alacsonyabb növényzeti szintekre, ahogyan ezt pl. a farkaspókoknál, a csodáspókoknál és a kalitpókoknál láthattuk. Vannak azonban a „vadászó” pókok között is olyanok, amelyek tipikusan növényzetlakók, ilyen pl. a karolópókok (Thomisidae) fajainak többsége. Ezek a fajok élénk színűek, gyakran rejtőznek virágokon, és a viráglátogató rovarokkal táplálkoznak, amelyeket lesből ejtenek el. Jellegzetesen viráglakó faj pl. a változékony színezetű fehér karolópók (Thomisus onustus), amely föleg rózsaszínes-bíbor virágokon, pl. orchideákon tartózkodik. Jelentős ivari dimorfizmust láthatunk a viráglakó karolópókoknál (Misumena vatia), amelynek nősténye kb. 1 centiméteres testhosszúságú, fehér, vajszínű, néha rózsaszínű, utótestén pirosas hosszanti sávokkal. Hímje csupán feleakkora és sötétebb színű. Nagyobb méretű a főleg virágzó fákon, cserjéken előforduló alakoskodó karolópók (Misummenopsis tricuspidatus). A fentiekkel szemben azok a karolópókok, amelyek fatörzseken, avar között vagy kövek alatt élnek, sokkal egyszerűbb, ám éppen ezáltal környezetükbe kiválóan beleolvadó színűek. Ilyenek pl. az erősen lapított testű, barnás árnyalatú Xysticus-fajok. A karolópókokkal rokonok, azonban újabban önálló családba sorolják az ún. futópókokat (Philodromidae), amelyek között vannak lapított testű, főleg erdőkben, fatörzseken élő fajok, mint pl. a tigriskarolópók és a szegélyes karolópók (Philodromus emarginatus, Ph. marginatus), míg mások megnyúlt testűek, és hosszában fűszálakra simulva lesnek zsákmányukra, pl. a sovány karolópók (Tibellus oblongus).
A pókok egyik legfajgazdagabb csoportját a többnyire kis termetű, gömbölyded utótestű törpepókok (Theridiidae) alkotják. Legnagyobb részük az alacsonyabb növényzet között él, és zsákmányát sajátos kusza szövésű ún. hurokháló segítségével ejti el. Ebben a hálóban ragacsos szálak is vannak, amelyeken a röpülő vagy a talajra leereszkedő rovar fennakad. Marásuk kis termetükhöz képest rendkívül hatásos, sőt a nálunk elő nem forduló fajok között igen erősmérgűek is vannak, pl. az Észak-Amerikában élő hírhedt „fekete özvegy” (Latrodectus mactans) és a Földközi-tenger vidékén élő rokona, a „malmignatte” (l. tredecimguttatus), amelyek marása légzésbénulási jelenségeket, súlyosabb esetben, gyengébb szervezetű egyéneknél akár halált is okoz. Ez utóbbi pókok kb. 1-1,5 cm-es testnagyságúak, fekete színűek, utótestükön gyakran élénk színű, vörös vagy narancsszínű foltokkal. Félsivatagi vagy homokos területeken, a gyér növésű nagyobb növénycsomók (pl. ürömfélék) közé feszítik ki ernyőszerű hálójukat. Ha pl. egy ugrása végén a növénycsomók közé leereszkedő sáska egy ilyen hálóba beleakad, az egyik növénycsomó alatti „rejtekhelyéről” előrohan a „gazda”, és pillanatok alatt megmarja áldozatát, amely néhány másodperces rugdalózás után megbénul. A pók ilyenkor speciális szövedékkel sűrűn körbefonja zsákmányát, majd rejtekhelyére cipeli, s annak védelmében lassan fogyasztja el. Párzás előtt a hím is a nőstény hálójának rejtekhelyén tartózkodik, azonban párzás után a nőstény a hímet rendszerint elfogyasztja, innen a „fekete özvegy” név is. Az itt vázolt életmód azonban a törpepókok több hazai fajára is – nagy vonásokban – jellemző. A törpepókok sajátossága még, hogy hímeik hangadásra képesek azáltal, hogy az utótestük tövén lévő apró csapocskákat az előtest végének speciálisan kiképzett barázdáihoz dörzsölik. A nagyon fajgazdag törpepók (Theridion) nem számos faja kórókon vagy alacsonyabb cserjéken készíti hálóját. Közülük talán legérdekesebb a kóró-törpepók (Th. impressum), amely peterakáskor harang alakú szövedéket készít. Ebbe rakott petéit, majd kikelő kicsinyeit a nőstény pók őrzi. Ennek a nemnek néhány faja házak zugaiban, ereszek és párkányok alatt vagy sziklafalak hasadékaiban is él, pl. a házi törpepók (Th. tepidariorum) és a fűzi törpepók (Th. denticulatum). Szintén emberi lakások közelében él a faggyúpókok (Steatoda) nemének néhány faja is. A törpepókok több faja (pl. a tarka törpepók – Th. pictum) fatörzsek lakója, mások erdőtalajon, avarban vagy kövek alatt élnek, és ott szövik hálóikat, pl. a rőtbarna törpepók (Robertus lividus) és a díszes törpepók (Asagena phalerata).
Gyakran zsákmányol lepkéket a fehér karolópók
