Szöcskék, sáskák, levélbogarak
Szöcskék, sáskák, levélbogarak
A legtöbb nedves réteken élő szöcske és sáska is ebbe az általánosabb elterjedésű típusba tartozik. Megvannak az alföldi, a dombvidéki és az alacsonyabb középhegységi nedves réteken egyaránt; táplálékban sem különösebben válogatósak. Éles cirpelésével hívja fel magára a figyelmet a Roesel-rétiszöcske (Metrioptera roeseli). Olajzöldes színű, fekete foltokkal és világos „gallérral” a torán. Nádasokban és nedves réteken egyaránt gyakoriak a hegyes fejű kúpfejű szöcskék (Conocephalus spp.). Egy közeli rokonuk (Homocoryphus nitidulus) főleg dél-európai, a folyóvölgyeken keresztül északra nyomuló állat. Főként alföldi lápréteken és magas sásokban gyakori két nagyobb-közepes termetű sáska: a hagymazöld sáska (Parapleurus alliaceus), neve találó, és sokkal kevésbé szerencsés elnevezésű tundrasáska (Mecostethus grosus). Mindkét fajnál jelentős méretkülönbség mutatkozik a nőstény javára. Ez az ivari kétalakúság különösen feltűnő egyik legjellemzőbb nedvesrét-lakó sáskáknál. Ez az aranyos sáska (Chyrsochraon dispar). Alföldön ritka: inkább domb- és hegyvidéki nedves rétek lakója. Ugyanezt mondhatjuk a lápréti sáskáról (Chorthippus montanus) is. A hím itt is kisebb, közepes szárnyhosszúságú; a termetesebb nőstény rövid szárnyú, röpképtelen.
Dunántúli lápréteken él a mocsári tarkalepke
Van azonban nedvességigényes szöcskéink és sáskáink között néhány állatföldrajzilag érdekesebb, ún. „színezőelem” is. Magasabb középhegységeink nedvesebb, esetleg félszáraz gyepeiben él a sötétzöld rétiszöcske (Metrioptera brachyptera). A zöld tarlósáska (Omocestus viridulus) viszont már csak az Aggteleki-karszt láprétjein fordul elő. Ismét jó példa arra, hogy az Észak-Európában közönséges állatok hogyan válnak a Kárpátok ívétől délre ritka, szórványos előfordulású fajokká. Figyelem: a nagyszámú fordított esetről, amikor déli fajok torpannak meg a Kárpátok ívénél, sőt előhegyeinél, a korábbi fejezetekben emlékeztünk meg (l. száraz tölgyesek, molyhos tölgyesek stb.). Az ott emlegetett fajok viszont a Kárpátoktól északra hiányzanak vagy válnak rendkívül ritkává.
Az Aggteleki-karszt patak menti mocsárrétjein él a gólyaorr-boglárkalepke
Néhány nedves réteken élő faj éppen csak hogy keletről éri el az Alföld peremét; ilyen a piroslábú hegyisáska (Odontopodisma rubripes), amely Bereg-Szatmár és a Nyírség (pl. Bátorliget) nedves rétjein található.
A láprétek és mocsárrétek rovarvilágának jelentős része kötődik a sásokhoz és a nedves területekre jellemző fűfélékhez. Sok közöttük a levélbogár (Chrysomelidae). Főleg sáson és nádon élnek a sásbogár (Donacia)-fajok, bár van közöttük néhány hínárlakó is. Több levélbogárfaj él a nedves réteken gyakori mentafajokon is, pl. a zöld és a kék mentabogár (Chrysomela herbacea, Ch. coerulans). Nagyszámú levélbogár tanyázik a patak menti magaskórósokon és a nedves területekre jellemző cserjéken, fákon (fűz, éger).
A nedves réteken élő ormányosok (Curculionidae) főként a vaskos, lédús szárú kétszikű növényekben fejlődnek. A mocsárréteken szinte mindig tömeges aszat (Cirsium)-fajok gyakran tele vannak olyan ormányosbogarakkal, amelyek lárvái ezeknek a növényeknek a belsejében fejlődnek. Ilyenek pl. a púderbogarak (Larinus spp.) Nedves területek ernyős virágzatú növényeiben (pl.bürök, mételykóró) fejlődnek a duvadfúró ormányosok (Lixus spp.), az orvosi nadálytőn (Symphytum officinale) pedig a nagy nadálytőormányos (Alophus triguttatus).
A nedves rétektalaj élete is változatos. Nagyon sok múlik azon, hogy a megtermelődő, viszonylag nagy mennyiségű szerves anyag milyen sebességgel bomlik le. Ezért volt lényeges az, hogy ennek jó részét a láprétek és mocsárrétek hagyományos őszi kaszálásával korábban eltávolították. Ha ez a növényi tömeg a nedves réteken rajta marad, akkor gyakran fellép egy, az állóvizek tápanyagdúsulásához (eutrofizáció) hasonló állapot, amelynek az az eredménye, hogy a nedves élőhelyekről a rovarvilág számára értékes nektáradó és tápnövények kiszorulnak, és helyüket a fokozott nitrogénterhelést jobban bíró gyomok (csalán, aszat, bürök stb.) foglalják el. Mindez a biológiai sokféleség gyors, radikális csökkenését eredményezi. Más a helyzet akkor, ha a talaj jól szellőzik, s anyagforgalma gyors. Ilyenkor a nedves rétek talajfaunája is gazdag. Már messziről feltűnik az, hogy az ilyen réteken hatalmas hangyabolyokat látunk, amelyek zsombékszerűen emelkednek ki. A szárazabb termőhelyet igénylő, gyakran pedig a talajsavanyúságot jelző növények, pl. kapcsos korpafű (Lycopodium clavatum), német rekettye (Genista germanica), csarab (Calluna vulgaris) éppen ezeken telepednek meg, amely ismét más, pl. csarabon élő rovarok megtelepedését teszi lehetővé. Ilyen pl. a Dunántúl nedves rétjein helyenként előforduló törpe-övesbagoly (Anarta myrtilli). Nedvesebb rétjeink hangyái közül különösen fontosak a fullánkkal bíró bütykös hangyák, a Myrmica nem fajai, amelyek a védett Maculinea boglárkalepkék „kenyéradó” gazdái.
Bereg-Szatmár nedves rétjein, erdőszélein él az erdélyi eredetű piroslábú hegyisáska
V. Z.
