Tápláló lombkorona
Tápláló lombkorona
A rovarvilág számára a cseres-tölgyesek és a melegkedvelő tölgyesek igen kedvező, sokrétű életfeltételeket nyújtanak. Közülük az egyik legfontosabb tényező: az elegyes és két szintre bomló lombkorona. Uralkodó benne a kétféle tölgy: a kocsánytalan és a csertölgy (Quercus petraea, Q.cerris), de különösen meszes alapkőzeten nagyon elterjedt a molyhos tölgy közeli rokona, az olasz tölgy (Q. virgiliana) is.
A gyapjaslepke hernyója főleg elegyetlen tölgyesekben okoz súlyos tarrágásokat
Elegyfaként az alacsonyabb lombkoronaszintet alkotó fák; a virágos kőris – Fraxinus ornus (főleg nyugaton), a mezei juhar (Acer campestre), a mezei szil (Ulmus minor), a kislevelű hárs (Tilia cordata) és a berkenyék (Sorbus spp.) jelentősebbek. Nyilvánvaló, hogy ilyen viszonyok között a lombfogyasztó rovarközösség is igen változatos összetételű. A három uralkodó, lombfogyasztó hernyójú lepkecsoport: az araszolók (Geometridae), a púposszövők (Notodontidae) és a bagolylepkék (Noctuidae), de más csoportokból is akad néhány jellegzetesen tölgyön élő, melegigényes faj. Ilyenek pl. a pihésszövők (Tetheidae), amelyek közül a két rokon faj egyike: a vörösgalléros pihésszövő (Achlya ruficollis) kor tavasszal, fajtársa, a tölgypihésszövő (A. diluta) pedig ősszel rajzik. Jellegzetesen a meleg-száraz tölgyesek lakója a hatalmas termetű, barnás okkersárga színű tölgyfaszender (Marumba quercus), amelynek fesztávja eléri a 12-13 cm-t. Jó ujjnyi méretű, halványzöld hernyójának farán ívelt szarvszerű nyúlvány van. Tölgyeseinkben ősszel sokfelé gyakran a vörhenyes gyapjasszövő (Eriogaster rimicola).
Tölgyeseink másik, időnként a gyapjaslepkéhez hasonló méretű károkat okozó faja a tölgy zöld sodrólepkéje. (Tortrix viridana). Különösen ha akorra a tavasz a tölgy lombfakadása előtt meleg és száraz, akkor jelentkezik óriási tömegben. A petékből kikelő fiatal hernyók a tölgy rügyeibe furakodnak be, tehát már a rügyk egy részéből sem bomlanak ki a levelek, legfeljebb súlyosan károsodott, eltorzult formában. Lombfakadás után a hajtásvégeken elhelyezkedő leveleket a hernyók összeszövik, összesodorják, innen kapta a lepke is a nevét.
A száraz meleg tölgyesek másik, időnként tömegessé váló faja a búcsújáró lepke (Thaumetopoea processionea). Hernyói nappal százával bújnak össze egy közös hernyófészekbe, majd alkonyatkor a szövedéket elhagyva „menetoszlopban” vándorolnak a tölgyek lombkoronájába. A hernyók lombfogyasztó tevékenysége júniusban éri el a maximumát, majd az érett hernyók szövedékben begubóznak, s a lepke július végére, augusztus elejére repül ki a bábból. Mivel a búcsújáró lepke hernyóinak hátán, a szőrök tövén méregmirigyek találhatók, a hernyók szőre a bőrre kerülve vagy a bőrbe beletörve csalánkiütés-szerű gyulladásokat okoz. Ismerünk eseteket (a 60-as évek elejétől), amikor – az egyébként helytelenül időzített – fakitermelési munkákat júniusban azért kellett leállítani, mert az erdészeti munkások tömegesen kerültek táppénzre búcsújáró hernyó okozta bőrgyulladás következtében.
