A parlagi vipera védelme
A parlagi vipera védelme
A parlagi viperának nemcsak rendszertani elhelyezése okozott és okoz gondot a zoológusoknak; úgy tűnik, túlélése, fennmaradása is bizonytalan, a sokféle erőfeszítés ellenére is. Magyarországon kívüli populációi sorra eltűntek, még a valaha rendkívül gazdag ausztriai is, elsősorban az élőhelyek megszűnése miatt. Felszántották, bevetették az ősi sztyepp jellegű réteket, gyepeket; a kolozsvári szénafüvekre lakótelep épült; a bulgáriai populációról sincs adat 1934 óta. A ritka alfaj utolsó mentsvára Magyarország maradt, de hazai népessége is rohamosan fogyatkozik. A Hanság lecsapolt, feltört ősi területein valaha gyakori volt. Méhely még 1912-ben tömeges vipera okozta riadalomról számolt be Bormászpuszta környékéről. Budapest környékéről teljesen kipusztult, nevének eredetét már csak egy-két délkeleti „Rákos”-kerület (XIV., XVI.) jelzi.
Hazánkban viszonylag korán, 1974-ben, az első fajokra is kiterjedő természetvédelmi törvénnyel védetté vált a parlagi vipera, akkor 10 000 Ft eszmei értékkel. A Hanságban az ötvenes évek földmunkái után kipusztultnak vélték egészen 1979-ig, amikor Janisch Miklós és Fülöp Tibor újra felfedezték egy magasabban fekvő árvalányhajas kaszálóréten. Azóta ez a terület a parlagi vipera „szanktuáriuma”, a herpetológus természetvédők zarándokhelye. Sajnos azonban nemcsak az övék; a legszigorúbb ellenőrzés ellenére is előfordulnak idegen, lelkiismeretlen hazai és külföldi gyűjtők, akik a ritka állatok rövidlátó kereskedelmén akarnak meggazdagodni. Fokozza a veszélyt a Hanság Tájvédelmi Körzetben nemrég megépült autóút, amely a védett terület határát súrolva, a viperás kaszáló közvetlen közelében halad el. Súlyosbodott ennek az emberre ártalmatlan mérgeskígyónak a helyzete a Kiskunságban is. A korábban viperás területekként emlegetett (a növénytársulások mintájára „Viperetum”-nak nevezett) Ócsa, Dabas stb. környéki lelőhelyek a fokozott mezőgazdasági igénybevétel miatt válnak sorra lakhatatlanná a parlagi vipera számára. A még megmaradt területek itt is ki vannak téve a gyűjtők fosztogatásának. Paradox módon a leghatékonyabb védelem is megszűnt pl. Bugac mellett a szovjet katonák kivonulásával. A parlagi vipera fennmaradását napjainkban elsősorban életterének összeszűkülése, eltűnése fenyegeti. Kicsiny, néhány száz példányt is alig meghaladó, elszigetelt népességei a legnagyobb védelmet, állandó megfigyelést, őrzést és természetvédelmi élőhelykezelést igényelnek.
Mindezek tehát odáig vezetnek, hogy a parlagi vipera felkeltette az állatvilágért aggódó külföldi tudósok és természetvédők figyelmét, és nemzetközi akciók indultak az alfaj megmentéséért. 1985-től a Societas Europaea Herpetologica (Európai Herpetológiai Társaság) Természetvédelmi Bizottsága rendszeresen napirendre tűzi a parlagi vipera védelmének aktuális kérdéseit. Több alkalommal szerveztek magyarországi terepfelméréseket a még meglevő állományok feltérképezésére. Mi sem bizonyítja jobban a nemzetközi figyelem összpontosítását, minthogy az európai kétéltűek és hüllők védelmét összefoglaló könyv címlapjául, az 1991-ben Budapesten rendezett 6. Európai Herpetológiai Konferencia pedig emblémájául választotta a parlagi viperát. Az akciók egyik eredményeképpen 1988-tól szigorúan védett lett ez az állat, 30 000 Ft eszmei értékkel, amelyet az 1993-as törvénymódosítás 500 000 Ft-ra emelt. Reméljük, hogy a félmillió forintos eszmei érték (amely tehát a vele való mindenfajta természetvédelmi visszaélést bűntetté emeli) és a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztériumnak a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülettel, valamint a Magyar Természettudományi Múzeummal közös mentési terve meghozza eredményét, és ez a ritka, szép és különleges kígyó, a magyar puszta ősi lakója fennmarad eredeti élőhelyén.
