Hal- és békavadászok
Hal- és békavadászok
Kifejezetten a vízi életmódhoz alkalmazkodott két siklófajunk, a vízi sikló (Natrix natrix) és a kockás sikló (Natrix tessellata). Bár nevében a vízi sikló tűnik inkább a vizek lakójának, ez éppen fordítva igaz, a valóságban a kockás sikló az, amely csak a legritkábban hagyja el ezt az életteret. Hazánkban főként nagyobb állóvizeinkben honos, így talán a legbiztosabban a Balaton parti övezetében akadhatunk rá. Kora tavasszal, de még nyári napokon sem ritka a fürdőzők, napozóstégek között a vizet hasító kockás sikló, általában a gyanútlan vendégek nagy riadalmára. Pedig egyik siklónktól sincs mit félni, mindkettő menekül az ember elől, ha teheti: a vízben mielőbb lebuknak, hogy csak tíz méterekkel később jöjjenek fel levegőt venni, a szárazon pedig a sűrű növényzetbe rejtőznek. Ha mégis sarokba szorítják a vízi siklót, akkor előfordul, hogy összetekeredve vadul sziszeg, csapkodva védekezik, „viperát utánoz”, de hirtelen megijesztve többnyire inkább döglöttnek tetteti magát, hátára fordul, nyelve kilóg félig nyitott szájából, és mozdulatlanul várja sorsát. Kézbe véve mindkét siklónk bűzös váladékot ereszt kloákájából, szintén azzal a céllal, hogy ez talán megfutamodásra serkenti támadóját, többnyire nem kis sikerrel.
A vízi sikló hatalmasra megnő, hossza akár a másfél métert is elérheti. Teste karcsú, egyenletesen vékonyodó, feje nagy, ovális alakú, és a tarkóját kétoldalt világossárga, hátulról feketével lehatárolt folt díszíti. Hasa jellegzetesen, a zongorabillentyűre emlékeztető módon fekete-fehér foltos: a haspajzsok olyanformán váltakoznak, mint a zongora billentyűi. Ez egyébként igaz a kockás siklóra is, bár annál egyszínű, vöröses-rózsaszínes hasú példányok is előfordulnak. A kisebb, egy métert csak ritkán meghaladó kockás sikló feje elöl tompa háromszög alakú, szemei dülledtek. Világosabb, zöldessárga alapszínű hátán elszórt, sötétbarna vagy sötétszürke, négyszög alakú vagy kerekded foltok váltakozva sorakoznak, esetenként sakktáblaszerűen kockás mintázat benyomását keltve. A vízi sikló leggyakoribb sötétszürke, fekete testű, egyszínű alakja mellett előfordul az ún. négycsíkos változat is, amelyet oldalt két-két világosszürke vagy fehér, éles vagy elmosódott hosszanti sáv díszít.
A vízi sikló gyakran akár kilométerekre is eltávolodhat a víztől, a kockás sikló szinte sohasem hagyja el életterét. Ez a különbség táplálkozásukban is megmutatkozik, amíg a kockás sikló szinte kizárólag halakat (a Balatonban például az apró szélhajtó küszöket), néha békákat zsákmányol, addig a vízi sikló fő eledelét a békák, ritkábban halak, és egyes „kirándulásai” alkalmával rágcsálók, földön fészkelő madarak fiókái képezik. A vízben és a szárazon egyaránt kiválóan mozgó sikló mozgásának megfigyelése külön élmény. Mindkét faj tojásokkal szaporodik, akár 20 fölötti számú meszes héjú, hosszúkás alakú tojásaikat nedves iszapba, nyirkos talajba rakják, belőlük a fiatalok mintegy 4–6 hét fejlődés után kelnek ki.
Kockás sikló
