Kék galamb és az öreg fák
Kék galamb és az öreg fák
Ahol az erdőben öreg bükkfák állnak, majd mindig megtaláljuk egyetlen faodúban fészkelő galambfajunkat, a kék galambot. Nehogy valaki egy valóban kék, szalakótára emlékeztető madárra gondoljon, a kék galamb színezete inkább kékesszürke. Kisebb, mint az örvös galamb, szárnyaiban és hátán nincs fehér szín. Nyaka oldalán zöldes ércfény csillog, ezt persze csak közelről vagy távcsővel lehet látni. Miután odúlakó, a kék galamb nehezebb helyzetben van, mint rokonai, amelyek a fák és bokrok ágain építik fészkeiket. Elsősorban a fekete harkály készítette odúkat használja, vagy az öreg fák természetes üregeiben, kikorhadásaiban költ. Az odú mélyére vékony száraz gallyacskákból hord fészekanyagot.
Az első példányok már február elején megjelennek a költőhelyeken, és ettől kezdve akár hideg, fagyos időben is hallhatjuk a hímek kicsit monotonnak tűnő, többszöri ismételt „buru” búgását. Ha az időjárás kedvező, a párok márciusban már tojásokat raknak, és költeni kezdenek. A fészekalja, mint a galamboknál általában, 2 fehér tojásból áll, ezekből 17 napi kotlás után kelnek ki a fiókák. A tojásokon a szülők felváltva ülnek, a fiókákat is közösen etetik. Eleinte a begyükben képződött túrószerű anyaggal, az úgynevezett begytejjel táplálják őket, később már ugyancsak a begyükben puhított magokat hoznak nekik. A párok évente 2-3, ritkán 4 alkalommal költenek. Ha tehetik, mindig új odút választanak, mert a fészket és közvetlen környékét a fiókák ugyancsak beszennyezik. Ott, ahol nincs nagy választék, de az az üreg, amelyben éppen költenek, meglehetősen tágas, hazai megfigyelések szerint a tojó újabb két tojását a tokosodó vagy már tollasodó fiókák mellé rakja, és ott kezd kotlani. A fiatal kék galambok majd egy hónapig ülnek az odúban, és ha ilyen kettős költés van, az utolsó időben már fiatalabb testvéreik is mellettük kuporognak. Amikor a nagyobbak végre kirepülnek az odúból, rövid idő alatt önállóakká válnak.
A kék galamb nem nagyon találja helyét a modern erdőgazdaságban, ahol nem tűrik meg az öreg fákat, és kíméletlenül tarra vágják azokat a hegyoldalakat, ahol ezek a madarak korábban költöttek. Budakeszi határában, a Petneházy-rét közelében például évekkel ezelőtt egy nagyon szép, öreg állományú tölgyes állt, ahol sok egyéb odúlakó mellett rendszeresen fészkeltek kék galambok is. A terület az úgynevezett pihenőerdő része volt, így rengeteg embernek nyílt alkalma arra, hogy gyönyörködjön a fák között élő gazdag madárvilágban. Az erdészet azonban közbeszólt, letermelte az erdőt, és amikor februárban megérkeztek a kék galambok, csak hűlt helyét találták korábbi költőfáiknak. Napokig a környéken láttam őket, mintha nem akarták volna elhinni, mi történt. Aztán eltűntek. Nyugat-Európában, például Németországban sok helyen erdészi segédlettel mesterséges fészekodúkat helyeznek ki a kék galambok részére, és a felkínált lehetőséget a madarak örömmel el is fogadják. Így olyan erdőkben is költhetnek, ahol kevés az odú, vagy egyáltalán nincs természetes fészkelőhely.
A kék galamb rendszerint a fekete harkály vágta odúban telel
S. E.
