Liliputi királyok
Liliputi királyok
Európa legkisebb madara nem az ökörszem, mint azt sokan gondolják, hanem a hazánkban is honos két királyka. Közülük is a fehér szemöldöksávval ékes tüzesfejű királyka vinné el a pálmát a maga 5,0–5,5 gramm súlyával. A közönséges vagy sárgafejű királyka hasonlít hozzá, nagyon apró, olajzöldes színű madárka, de nincs fehér szemöldöksávja. Mindkét faj ivarérett példányainak fejtetőjén narancssárga vagy sárga sáv, „korona” húzódik.
A királykák a nagy fenyvesek lakói, hazai elterjedésük ezért csak néhány helyre, például a nyugati országrész vagy a Bükk és a Zempléni-hegység lucosaira szorítkozik. Szinte láthatatlanul mozognak a fenyőfák magas és sűrű ágai között, néha lebegve, függögetve próbálnak elcsípni egy-egy pókot vagy apró rovart, ha az valamelyik kinyúló ág hegyi részén talált búvóhelyet magának. A madarak halk énekét vagy finom hívogatóit általában elnyomja a fenyvesekre jellemző, szél hajtotta ágak okozta zúgás, suhogás, így aztán a királykákat bizony nem könnyű felfedezni.
Amikor a párok március végén, április elején fészkeléshez készülődnek, a hím sorra járja a számba jöhető helyeket, bujkál a magasan lévő vízszintes lucfenyőágak lecsüngő gallyai között. Ha hosszas keresgélés után végre megtalálja az igazit, hozzákezd művészi fészke megépítéséhez. Először a lecsüngő tartógallyakat köti össze, aztán párjával közösen a fészek alját kezdik építeni. Fokozatosan haladnak felfelé, és általában 16–18 nap alatt készülnek el a munkával. A puha és nagyon meleg fészek főleg mohából áll, de a madarak zuzmódarabkákat és szőrszálakat is felhasználnak, az ágakhoz növényi szálakkal, hernyó- és pókszövedékkel erősítik, a fészek belsejét pihetollakkal puhára bélelik. A sárgafejű királyka általában magasan építkezik, 13 mért hazai fészke átlagosan 9,7 méteren rejtőzött a fenyőágak között. A fészek úgy belesimul zöld környezetébe, hogy szinte lehetetlen észrevenni. Többnyire a nagyon bizalmas madárkák árulják el, amikor habozás nélkül otthonukhoz szállnak, mit sem törődve a fa alatt álló és távcsöveiket feléjük irányító emberekkel.
A 7–10 nagyon apró tojáson a tojó egyedül kotlik, csak időnként és rövid időre hagyja el a fészket, hogy a közelben táplálékot keressen. A fiókák 14–17 nap alatt kelnek ki. Mindkét szülő szorgalmasan eteti őket, reggeltől estig hordják számukra az apró pókokat és rovarokat. A fiatal királykák 18–22 napos korukban repülnek ki. A tojó ebben az időben néha már a második költéshez építi a fészket, a közelben, a fenyőfák sűrű ágai között mozgó fiatalokat a hím látja el táplálékkal. A fiatal királykák azonban gyorsan tanulnak, hamar rájönnek, hogyan kell a tűlevelek között rejtőző rovarokat megkeresni, és csakhamar teljesen önállóakká válnak.
Királykákkal a költési időben csak fenyvesekben találkozhatunk, de a vonulás idején, tavasszal március-áprilisban, ősszel főleg szeptember-októberben bárhol felbukkanhatnak. Ilyenkor is keresik a tűlevelű fákat, a kertekben álló magányos fenyőkön rendszeresen megjelennek, de lombos erdőkben, bokrosokban is megfigyelhetjük őket. Többnyire finom „szi-szi-szit” hívogatójuk tűnik fel, ezt különösen akkor hallatják gyakran, ha ketten vannak, és elszakadtak egymástól. Előfordul, hogy egyesével, máskor többedmagukkal járnak, a sárgafejű királykák ősszel szívesen csatlakoznak a kóborló cinegecsapatokhoz is. Kis számban télen is látni királykákat, ezek valószínűleg északabbról érkezett példányok.
