Ember és kőzet (Szakmány György)
Ember és kőzet
(Szakmány György)
(Szakmány György)
Bármerre járunk, kőzetek vesznek körül bennünket. Mégis gyakran elmegyünk mellettük anélkül, hogy észrevennénk szépségüket vagy akár csak ottlétüket. Pedig életünk szorosan összefonódik velük. Az ősember eszközöket, szerszámokat alakított ki, a későbbi korok embere kőházakat vagy más épületeket épített, utakat alapozott és díszítő burkolatokat készített belőlük. A jól faragható kőzetek a szobrászok kedvelt nyersanyagai, számos kőzet pedig ékkőként, amulettként ismert.
A Kárpát-medencében élő ősember bensőséges viszonyban volt a kőzetekkel. Mindennapi életéhez hozzátartozott a kőeszközök használata, főleg addig, amíg nem tudta megmunkálni a fémeket. A legkorábbi időkben, a korai paleolitikum során gyakorlatilag olyan formában használta a kőeszközöket, ahogyan megtalálta. Erre leginkább a nagyon kemény kvarcit volt alkalmas. A radiolarit és a tűzkő (kova) szintén nagy keménységű, de rideg anyag, jól pattintható, és a kialakított él kopásálló. A Dunántúli-középhegységben sok helyütt előfordul. Ezt használta a vértesszőlősi ember is mintegy 350 000 évvel ezelőtt. Természetesen az egyéb – főleg nagy keménységű és ellenálló – kőzeteket is összegyűjtötte. Ezeknek darabjait főleg a patak- és folyómedrek hordalékából válogatta ki, ahol általában a legkeményebb, legellenállóbb kőzetek halmozódnak föl, és ahol alak tekintetében is a legnagyobb a választék. A kovakőzeteken kívül mészkövekből, valamint egyes vulkáni és metamorf (nagy nyomáson és hőmérsékleten átkristályosodott) kőzettípusokból is készültek eszközök.
Finomszemcsés, üveges andezit anyagú csiszolt kőeszköz mikroszkópi képe
