A kőzetek átalakítása
A kőzetek átalakítása
A neolitikumban (mintegy 8000 évvel ezelőtt) az életmód alapvető megváltozásával, vagyis a földművelés és az állattenyésztés térhódításával az eszközök használata is kibővült. Új szerszámokra volt szükség, amelyek már megkövetelték a kőzetek vagy kavicsok átalakítását. Ehhez a forma mellett a kőzet anyagára is még nagyobb figyelemmel kellett lenni. Hiszen ha a fáradságos alakító munka utolsó fázisában derült ki, hogy a kőzet alkalmatlan a kiválasztott célra, netán eltört, elölről lehetett kezdeni az egészet. Ebből következően, ha nem akart fölöslegesen dolgozni, az ősembernek képzett geológusnak kellett lennie. A vágó- és fúróeszközök továbbra is kovafélékből készültek, a csiszolt kőeszközök (pl. balta, véső) számára pedig más, kemény, ellenálló kőzeteket kerestek. A Bicske melletti ásatások során finomszemcsés zöldpalából készült eszközök kerültek elő. A zöldpala a mai Felsőcsatár környékéről, illetve Burgenland területéről származhatott. A finomszemcsés kőzetek sokkal alkalmasabbak a mechanikailag erősen igénybevett kőeszközök készítésére, mert az egyes ásványszemcsék közötti kötőerő sokkal nagyobb, mint a durvaszemcsés kőzetekben. Használatuk során ezek az eszközök inkább csak kopnak, míg a durvaszemcsés kőzetekből kisebb-nagyobb darabok óhatatlanul lepattannak. Ez utóbbiak csak akkor állnak ellen erősebb behatásnak, ha kovával átitatódtak. Csiszolt kőeszközök készítésére a kontakt szaruszirt finomszemcsés változatai is alkalmasak. Ilyen eszközök a Tiszántúlról, Endrődről és Szarvasról kerültek elő. Kőzetanyaguk az Erdélyi-középhegységből származhat, és a Körösök vízi útján kerülhetett a felhasználás helyére. Az ország északkeleti területén lévő Méhtelekről előkerült egyes eszközök szintén nagyon finomszemcsés, üveges alapanyagú andezitből készültek, amely a Tokaji-hegységből, vagy az Északkeleti-Kárpátok miocén vulkáni kőzeteiből származhatott.
A helyben bányászott bazaltból épült somlói vár
A Tokaji-hegység kapcsán meg kell említenünk a messze földön híres obszidiánból készült kovapengéket is, amelyek értékes csereeszközök voltak az ott élő ősember számára. Bicske környékén – a már említett zöldpalán kívül – a Gerecséből származó alsó-kréta homokkövekből, triász és szarmata mészkövekből származó eszközök is előkerültek, de találtak olyan kőzetanyagot is, amely feltehetően a Duna kavicsanyagából származik és az Északnyugati-Kárpátokból, esetleg még távolabbról, az Alpokból jöhetett. A neolitikumban az erősen megnövekedett igények hatására megjelentek az első kőbányák. Őskori kovabányákat találunk a sümegi Mogyorós-dombon, ezeket elődeink az alsó-kréta mészkőben előforduló tűzkőgumók kiaknázására nyitották.
