Kőzetek mint építőanyagok
Kőzetek mint építőanyagok
Az ókortól kezdve egészen a legutóbbi időkig az ember a kőzeteket építőanyagként is használta. Napjainkban főleg a vasbeton és a tégla vette át szerepüket, ezek alapanyagai azonban túlnyomórészt ugyancsak különböző kőzetféleségek. A középkor legmaradandóbb épületei, a várak alapanyagául helyi, lehetőség szerint kemény és ellenálló kőzetek szolgáltak. Szép példa erre a Marcal-medencében emelkedő Somló várromja. A Somló a fiatal, pliocén bazaltvulkanizmus egyik jeles képviselője; az északi részén lévő kiemelkedésre felépített vár (amely sajnos mára erősen lepusztult) helyi kőzetből, bazaltból és piroklasztitjából épült. A Burgenlandban, a magyar határtól mindössze néhány kilométerre fekvő Léka vára szintén helyi kőzetből, kvarcfillitből épült. Ahol nem volt elég építőanyag a vár közvetlen közelében, lehetőleg kis távolságokról szállították a köveket. Ilyenkor azonban általában már nem csak egyféle kőzetanyagot használtak. Például az egri várfalban elsősorban a környékbeli mezozoikumi mészkőféleségeket és a miocén ignimbritet (egy vulkáni törmelékes kőzetet, l. a Vulkanológia című részben) ismerhetjük fel. Pécsett a város belterületén álló várfalak és a Barbakán kőzetanyagát a Misina-tető környéki változatos triász és miocén mészkövek alkotják. Budapesten a Halászbástya a turisták kedvelt kilátópontja. Nem sokan tudják, hogy kőzete pliocén édesvízi mészkő, amelyet Dunaalmáson, Süttőn és Budakalászon fejtenek.
A középkorban épült templomok és egyéb építmények nagy része szintén a közelben előforduló kőzetanyagokból készült. Természetesen ehhez a helyi kőzetanyagnak ellenállónak és jól faraghatónak kellett lennie. Ezek a helyi felhasználású építőanyagok sajátos hangulatot kölcsönöznek számos vidéki építményünknek. A gyöngyössolymosi templom például a mátrai andezitváltozatok sokaságából, valamint a közeli Kis-hegy riolitjából épült, így ottjártunkkor a templom szépségén kívül a környék összes kőzetfajtájával megismerkedhetünk. Balatonalmádiban a permi vöröshomokkőből épült kis templom ragadja meg az ember figyelmét. A permi vöröshomokkő rendkívül jó minőségű építőanyag, a Balatonfelvidéken szinte valamennyi régi ház lábazata belőle készült, sőt nagyobb távolságokra is jutott belőle. Még Zalaegerszegen a Petőfi utcában álló orvosi rendelőnek is permi vöröshomokkő az anyaga! A Balaton körül a parterősítésre is szinte kizárólag ezt a kőzetfajtát használták. Budapest környékén igen széles körben elterjedt építőkő az oligocén korú hárshegyi homokkő. A kovás kötőanyag különösen szívóssá, ellenállóvá teszi. Fertőrákoson a miocén lajtamészkő nagy tömbjeit fejtették; ebből a fehér, könnyen megmunkálható, de hosszú idő elteltével kissé mállékonnyá váló kőzetből a századfordulón számos soproni és bécsi ház épült fel. Egyes finomszemcsés, palás kőzetek nagyobb, vékony lapokban fejthetők. Ezeket az ún. zsindelypalákat tetőfedésre használják. Ha a Bükkalján, Kisgyőr környékén járunk, számos, ilyen kőzetből álló tetőt láthatunk.
Jura időszaki ammoniteszes mészkőből készült burkolókő (balra)
A helyi kőzetek felhasználásának nagyon szép példája a Pécs belvárosától északra, a Misinára vezető út mellett álló forráskút. Anyaga vörös színű, alsó-triász jakabhegyi homokkő, amelyen az erre a képződményre jellemző látványos keresztrétegzés is jól megfigyelhető.
