Építőanyagaink
Építőanyagaink
Az építőiparban használt ásványi nyersanyagokat négy nagy csoportra oszthatjuk: 1. építőkövek, amelyeket tömegesen használunk természetes állapotukban (kavics, homok, homokkövek, mészkövek, márgák stb.); 2. díszítőkövek, amelyeket megmunkálásuk után építmények külső és belső burkolására használunk; 3. építészeti kötőanyagokká feldolgozott ásványi nyersanyagok (pl. tiszta mészkő, amiből égetett mész vagy cement készülhet); és 4. durvakerámiák, különböző agyagos képződmények, amelyek plasztikus állapotban való megmunkálás után, égetéssel nyerik el szilárdságukat, használhatóságukat. Magyarország bővelkedik mind a négy típusban, a mértéktelen kitermelés viszont súlyos környezeti ártalmakkal járt – elegendő, ha a fél hegyeket elhordó mészkőbányászatra (pl. Naszály), a mészkő- és agyagbányákra települt, rendkívül légszennyező cementgyárakra (pl. Beremend), vagy a több ezernyi meddőhányóra gondolunk.
A 20. században – a cement felfedezésével – a beton vált a legfontosabb építőanyaggá. Ehhez nagy mennyiségű kavicsra van szükség. A kavicsbányászat egy része a nagyobb folyók medréből vagy teraszaiból történik, gyakran víz alól, ami lehetővé teszi, hogy a kavics agyagmentes legyen. Kavicsot harmadidőszaki (pl. miocén) tengeri kavicsrétegekből is bányásznak, ezek azonban nagy agyagtartalmúak. Az építési homok egy része, a kavicsbányászathoz hasonlóan, szintén a folyókból és a teraszokból származik. Más részét elsősorban pannóniai képződményekből, külszínről bányásszák. Az Alföld területén gyakran a jelenkori futóhomokot hasznosítják. A homokbányászat elsősorban a felhasználási területek közelében folyik.
Hazánkban a legszebb és leggyakrabban használt díszítőkövek a jura időszaki mészkövek. A mélytengeri keletkezés következtében magas vastartalom színezi e megfelelő szilárdságú, jól vágható, csiszolható, polírozható köveket, és nagy táblákban fejthetők az ún. sztilolitos felületek mentén. A hazai jura mészkövek közül a leghíresebb a tardosi, a piszkei, a tatai „márvány”, amelyeket már a rómaiak is ismertek. Legszebb építészeti emlékeink közé tartozik a belőlük épült visegrádi Mátyás-kút vagy az esztergomi Bakócz-kápolna. Számtalan épület- és kerítéslábazat, partvédőmű anyagául szolgáltak, de gyakoriak temetők sírköveiként is. A siklósi „márvány” és a mecsek-villányi kávébarna, szürkésbarna vagy drapp színű, foltos-eres jura kőzetek igen kedvelt belsőépítészeti díszítőkővek. Az eocén nummuliteszes-ortofragminás mészkövet szintén belső terekben (lépcsőhöz, korláthoz) használják.
A szarmata mészkő puha, jól faragható. A múlt század végi, e század eleji nagyvárosi építkezések faragott köveinek, szobrainak anyaga Sóskút, Diósd, Nagytétény, Kőbánya részben föld alatti fejtőiből került ki. Budapest térségében az őskor óta az egyik legkedveltebb kőfajta a pliocén-pleisztocén édesvízi mészkő, amely a környéken a Duna-völgy menti töréseken máig feltörő hévforrások mészanyagából válik ki. E mészkőféle megfelelő keménységű, fagyálló, jól fűrészelhető, csiszolható, faragható. Nagy kőfejtőkben bányásszák Budakalász, Süttő, Dunaalmás környékén. Az idősebb mészkövek ugyanakkor – főleg, ha még csiszolják is – csak belső felületek burkolására alkalmasak, mert a téli, fűtési időszakban a légkörbe kerülő szén-dioxid és kén-dioxid a levegő páratartalmával savvá alakulva oldja, pusztítja a felületét.
A mértéktelen mészkőbányászat olykor hegyoldalakat hord el. A képen a Bükk hegységi Bélkő mészkőbányája Bélapátfalvánál
Az általánosan használt építő- és díszítőkövek mellett helyenként a környékbeli kőbányákból kikerülő kövek határozzák meg a környék arculatát. Közülük Tihanyban a bazalttufa, Balatonalmádi környékén a permi vöröshomokkő, a Bükkalján a sárgától vörösön át szürkéig terjedő színű riolit-ignimbrit említhető.
Nagy mennyiségű követ igényel az út- és vasútépítés. Az ehhez szükséges anyagot elsősorban magmás kőzetekből termelik ki; például Uzsán és Zalahalápon bazaltot, Komlón és Szobon amfibolandezitet, Tállyán és Szadán piroxénandezitet, Veszprém környékén és Gánton dolomitot bányásznak. Balaton-felvidéki bazalt tanúhegyeink többségén szerencsére abbahagyták a fejtést. A vízügyi építkezésekhez a Balatonnál a Révfülöp környékén bányászott permi vörös homokkövet, a Dunánál a dunabogdányi Csódi-hegy szubvulkáni andezitjét, a Tiszánál a bodrogkeresztúri riolittufát használják.
Ásványi építészeti kötőanyagoknak nevezzük azokat a természetes anyagokat, amelyek vízzel és adalékanyaggal keverve plasztikus, formálható masszát alkotnak, majd hosszabb-rövidebb idő elteltével maguktól vagy kémiai hatásra megszilárdulnak, az adalékanyagot összecementálják. A legrégebben használt és a mai napig is legelterjedtebb kötőanyag az oltott mész. Elsősorban homokkal keverve falazó- és vakolóhabarcsot készítenek belőle. Mészégetésre csak a tiszta, agyagban, vasban, magnéziumban szegény mészkövek alkalmasak. A szervesanyag-tartalom a mészégetést nem befolyásolja. A legjobb minőségű meszet a triász Dachsteini mészkőből nyerik. Szintén régóta ismert kötőanyag a gipsz. Róla a nemérces ásványi nyersanyagoknál emlékezünk meg.
A hidraulikus kötőanyagok közül ma a legáltalánosabban a portlandcement terjedt el. A cement gyártásához a 20-22% agyagot tartalmazó mészmárga a legjobb, amit előbb 1250–1350 °C fokon klinkerré égetnek, majd finom porrá őrölnek. Ha megfelelő mészmárga nem áll rendelkezésre, akkor agyag- és mészkőőrlemény keverékét égetik ki. A vasmentes nyersanyagokból fehércement égethető. A cementgyárak megfelelő menynyiségű és minőségű mészkő- és agyaglelőhelyek környékén épültek. A különböző anyagok minőségnek javítására újabban a duzzadásra kevésbé hajlamos perlitet használják (szintén lásd a következőkben).
A kerámiaipari nyersanyagok elsősorban oligocén (kiscelli), miocén (bádeni, pannóniai) és pleisztocén agyagtelepekből kerülnek ki. A szaniter- és csempeárukat kaolintartalmú, nemes anyagokkal javított, helyi nyersanyagokból állítják elő.
A téglagyárak az országban elszórtan helyezkednek el, hiszen a termék nagy tömege és kis értéke miatt a szállítás jelentősen növelné a költségeket. Cserepet csak jó minőségű, plasztikus agyagból lehet égetni, mivel itt lényeges tulajdonság a tömörség, a fagyállóság.
A kavics és a homok mellett könnyűbeton előállítására a horzsakő, a hólyagos bazalt, valamint a magas szervesanyagtartalmú agyagokból előállított, duzzasztott kavics is alkalmas. A mélyépítésnél, vízépítésnél használt bentonitot bővebben a nemérces nyersanyagoknál mutatjuk be. A festékföldek bányászata a szintetikus festékek előterébe kerülése miatt ma már visszaszorult.
