Mik azok a „nemérces” ásványkincsek?
Mik azok a „nemérces” ásványkincsek?
A nemérces (vagy ipari) ásványkincsek közé azokat a kőzeteket soroljuk, amelyeket nem fémtartalmuk miatt vagy építőanyagként, hanem kőzetalkotó ásványaik valamely kedvező fizikai vagy kémiai tulajdonságánál fogva bányásznak. A Kárpát-medencében valamennyi fő kőzetképző folyamattal keletkeztek nemérces ásványtelepek. Közülük azoknak van a legnagyobb jelentőségük, amelyek vulkáni utóműködéssel, illetve a fiatal, újharmad–negyedidőszaki medencék üledékeiként képződtek. Ásványi összetételük alapján e képződmények lehetnek: földpátdús kőzetek (aplit, kálimetaszomatit); nagy kovasav- (SiO2) tartalmú kőzetek (kvarcit, tűzkőliszt, kovaföld, kvarchomok); nagy agyagásványtartalmú kőzetek (kaolin, bentonit, illit, tűzálló agyagok); vulkáni üvegek és elváltozásaik (perlit, pumicit, zeolit); nagy szulfáttartalmú képződmények (barit, gipsz-anhidrit); tiszta karbonátok (mészkő, dolomit); aktív szervesanyagtartalmú üledékek (alginit). Az ásványtelepek többnyire nemcsak „célásványból”, hanem több ásványból állnak, s megfordítva, ugyanazon ásványt – általában megfelelő dúsítás, nemesítés után – más-más területen is felhasználhatják (pl. a kaolint nemcsak a kerámiaiparban, hanem papíripari töltőanyagként is).
Édesvízi mészkőbánya Budakalászon. Innen fejtették ki a budai rakpart, a Parlament vagy a Budai Vár anyagának java részét
