Miocén barnaszeneink és lignitjeink
Miocén barnaszeneink és lignitjeink
Miocén korú barnakőszén a Dunántúlon csak elszigetelt kis medencékben fordul elő. Ezekből ma is folyik a termelés Várpalotán. A várpalotai szénmedence a Bakony délkeleti előterében alakult ki. A kőszéntelepes sorozat alsó-miocén tengeri és tengerparti kavicsos-agyagos homokra települ, amely a középső- és felső-triász karsztos felszínt vagy a déli előtérben egyre idősebb kőzetek felszínét borítja. A fekükőzetek vízáteresztése miatt a telepek itt is közvetlen kapcsolatba kerülhetnek a karsztvízzel. A kőszéntelep teljesen kiédesedett vizű mocsárban alakult ki; egy kb. 6 m vastag riolitpiroklasztit-réteg tagolja. Fedője durvatörmelékes, kavicsos összlet. A földes-fás barnakőszénnek, amelyet helyi erőműben égetnek el, átlagos fűtőértéke csupán 9560 kJ/kg, s hamu- és víztartalma is nagy. Hasonló telepeket fejtettek Herend-Szentgál környékén, a kelet-mecseki Hidason, és a Sopron melletti Brennbergbányán is. Utóbbit kivéve – amelynek 1759-ben megnyílt bányája Magyarországon a legelső volt – a gazdaságosan fejthető készleteket már mindenütt kitermelték.
Földes-fás barnakőszén és homokos meddőképződmény a visontai külfejtésben
Az északi nagy miocén kőszénmedence Salgótarjántól Egercsehin és Ózdon keresztül a Borsodi-medencéig húzódik. Keleten a múlt század közepén, nyugaton a 18. században kezdődött meg a bányászata. Kialakulása intenzív süllyedés következménye: egy egységes oligocén üledékgyűjtő feltöltődésével és tektonikus feldarabolódásával jött létre az alsó-miocénban. A mélyedéseket magasabb térszínről lepusztuló agyag, kavicsos agyag töltötte fel, majd az „alsó-riolittufa” borította be. Ez képezte a rákövetkező, szubtrópusi kőszénlápok vízzáró rétegét. Nyugaton három, keleten öt kőszéntelepes összlet alakult ki, agyag, agyagos homok és homok közbetelepülésével. A kőszénláp kelet felé, a mai Borsodi-medence irányába mélyülő nyílt medence volt. A nyugati peremen főleg láperdő maradványai szénültek, kelet felé viszont a víz mélyülése következtében csökkent az éghető komponensek mennyisége. Így a nógrádi szén hamutartalma is kevesebb. A kőszéntelepes összletet általában vulkáni törmelékkőzetek fedik, Edelény környékén viszont szarmata korú agyag, amelyre újabb művelhető kőszén települ, majd lignitrétegekkel tagolt pannóniai homok és agyag. Királd és Egercsehi barnakőszén-készletei erősen fogyóban vannak, Fekete-völgy, Lyukó, Edelény, Tervtáró és Putnok környékén a mezők bővíthetők. Megkutatott és ismert készletek vannak Dubicsonyban és Sajómercsén.
A magyarországi kőszénvagyon tömegének kétharmadát (csaknem 3 milliárd tonnát), fűtőértékének pedig közel felét (44,5%-át) a pannon lignit adja. A szénféleséget 6500–8000 kJ/kg-os fűtőértéke csak helyi, erőművi égetésre teszi alkalmassá.
A toronyi lignit-előfordulás: földtani szelvény Rohonc (Rechnitz) és Ják között
A nagyobbik előfordulás a Mátra és a Bükk előterében, felszínközelben található, és dél felé, az Alföld fiatalabb képződményei alatt nagy mélységig és nagy távolságban követhető. A felső-pannon szenes összlet a Mátra szarmata andezitjére települő alsó-pannon képződményekből fejlődik ki diszkordanciával, jellegzetes regressziós rétegsorban. Alsó részében még a kőzetlisztes-agyagos rétegek uralkodnak, feljebb megnövekszik a homok mennyisége. A földes-fás lignit megjelenésekor már kizárólag homokok települnek közbe. A széntelepek száma helyenként a harmincat is eléri; átlagosan 0,5, ritkábban 6–8 m vastagságúak. A Mátraalján ebből két telepet művelnek Visontától keletre, külszíni fejtéssel. Az egykori tengerpart három sávra különíthető. Az északi öv 1–4 km széles; andezit és törmelékének mállásával keletkezett agyagból, valamint partszegélyi homokrétegekből áll. A közéjük települő vékony, agyagos lignitcsíkok észak felé kiékelődnek. A középső sáv, maguk a lignittelepek az előbbitől délre helyezkednek el 6–10 km szélességben. A szénülő üledékek túlnyomórészt helyben maradt növényi anyagból képződtek, de jelentős mennyiségben uszadékfa-törzseket is tartalmaznak. Igen jellemzőek a néhány cm-től 10 m-ig terjedő hosszúságú, 1 m vastagságot is elérő, erősen lapított fatörzsek és ágdarabok. A széntelepet agyagos meddő váltja fel. A harmadik, mélyvízi fácies telepmentes, rétegei fokozatosan bitumenes agyagba mennek át. A széntelepek jelentős része az artézi víz szintje alatt fekszik, fejtés előtt a bányagödrök környezetét víztelenítik. Bükkalján a széntelepes sorozat nem emelkedik a felszínre. Vastagsága 30–200 m között változik, a telepek gyakran kiékelődnek; átlagos vastagságuk 1–3 m, legfeljebb 4–5 m. A termelés Bükkábrány környezetében szintén külfejtéssel folyik.
A Mátra előterének lignitje: földtani szelvény a gyöngyösi bányán keresztül
Nyugat-Magyarországon Torony község környékén ismert nagy kiterjedésű lignit-előfordulás, amely átnyúlik Ausztria területére is. A Vas-hegy és Írottkő vonulatához tartozó metamorf kőzetekre a miocén első felében vörösagyag és konglomerátum települt. Erre az alsó-pannonban előrenyomuló tenger homokkő, agyagmárga és agyag váltakozásából álló összletet rétegzett, amire Torony környékén felső-pannon földes-fás, kőszenes sorozat következett. A felszínen is kibukkanó, 60–80, néhol 100 m vastag szenes összlet 3–9 m vastag telepeket tartalmaz, fűtőértékük 7–8000, ritkábban 10 000 kJ/kg. Vastagságuk délnyugatról északkelet felé csökken, fedőjük homok, homokkő, ritkán homokos agyag, majd 8–10 m vastag felső-pliocén osztályozatlan durvakavics. A lignitet a múlt század vége óta helyi kis bányákban fejtették, de a vízbetörések miatt az ötvenes években leálltak. A terület részletes megkutatásához egy osztrák-magyar erőmű terve adott alapot, amelynek megvalósulására azonban nem került sor.
Magyarország építőipari nyersanyagai
A szénülés alacsony fokán álló tőzeg egy részét helyben eltüzelik, más része építőipari, vegyipari, talajjavítási stb. célokat szolgál. A mai tőzeglápok a hajdan volt szénképződés jelenkori modelljei. A lefolyástalan területeken az állandó vízborításhoz sajátos növénytársulások alkalmazkodnak. A hazainál hűvösebb éghajlaton a Sphagnum- (tőzegmoha-) félék az uralkodóak, de más egyszerű és magasabbrendű növény is megél. Ezek víz alatti, oxigénhiányos elbomlás savanyúvá teszi a kémhatást, aminek hatására a vízben elszaporodó mikroorganizmusok a növényi részeket elbontják, tőzegesítik. A tőzeg megfelelő körülmények között (betemetődés, hő hatására) hosszú idő alatt kőszénné alakulhat. Magyarország tőzeg-előfordulásai közül a Fertő-Hanság-medence (Fertőrákos, Kapuvár), a Marcal-völgy (Szélmező, Mersevát, Egyházashetye), a Sárrét (Sárszentmihály), a vindornyai lápmedence, a Szévíz-völgy, Nagyatád, a Tapolcai-medence, a Kis-Balaton környéke (Zalakomár), a Nagyberek, a Kapos völgye, Tabod, Ócsa, a Rákos-patak völgye (Isaszeg), a Vörös-mocsár (Császártöltés), a Kolon-tó, a Bodrogköz és Mezőcsát a legfontosabb, külszíni fejtéssel művelt előfordulás.
