A magmás kőzetek átalakulása
A magmás kőzetek átalakulása
A Penninikum egyik legelterjedtebb kőzete a szerpentinit, amely az óceáni kéreg legalsó részét alkotó, harzburgitos összetételű, ultrabázitokból átkristályosodott metamorf kőzet. Nálunk csak foltokban, az alpokalji Vas-hegyen vannak feltárásai, de a Borostyánkői-ablakban hatalmas területen bukkan ki. Anyagában a harzburgitot alkotó olivin és ortopiroxén szerpentinásványokká, elsősorban antigorittá, lizardittá és kis mértékben szálaskrizotillá alakult át. A szerpentinit színe leggyakrabban zöld, de szürke vagy egészen fekete is lehet. Tömött, homogén, igen finomszemcsés, zsíros tapintású, puha kőzet. Vékony szilánkja kissé áttetsző. A tektonikai mozgások hatására helyenként gyakran erősen palás, leveles, rostos megjelenésű. Ez esetben a repedéseket szálas, általában fehér színű változata, a szerpentinazbeszt tölti ki. A tektonikai elmozdulások síkjában gyakran tükörfényes, sima felületek (vetőtükrök) jöttek létre. A szerpentinit mellett meg kell említenünk a hasonló kémiai összetételű talkpalát és kloritpalát is. Ezek egyrészt a szerpentinittestek szegélyén – vetők, nyírási zónák mentén – alakultak ki, de közvetlenül ultrabázitból is képződhettek, ha azt pl. szén-dioxidban dús kovás oldatok járták át. A kloritpala főleg monoklin piroxénből álló kőzetekből keletkezett. A metamorfózis során, valamivel nagyobb hőmérsékleten tremolit is megjelenhet.
Metagabbró zöld színű, piroxénből átalakult aktinolit álalakokkal (pszeudomorfózákkal) Hosszúszeghutáról
A gyengébben-erősebben metamorfizálódott egykori gabbróváltozatok elsősorban Burgenlandban tanulmányozhatók. Az eredeti, kristályos-szemcsés magmás szövet ott maradhatott meg, ahol a magmás test belsejében a tektonikai mozgások hatása nem érvényesült. Ilyen kőzetek bukkannak felszínre Hosszúszeghuta (Glashütten bei Langeck) mellett. A fehér színű egykori plagioklászok enyhe metamorfózissal albittá, klinozoizitté, klorittá és pumpellyitté alakultak, míg az 1–2 cm nagyságú, tábla alakú piroxének helyét zöld színű aktinolit foglalta el. Az átalakulás 350–400 °C-on, az ún. zöldpala-fáciesben játszódott le. Mivel az eredeti magmás szövet még jól felismerhető, a kőzetet metagabbrónak nevezzük. Hasonló megjelenésű, de némileg eltérő ásványos összetételű kőzetekkel találkozhatunk néhány kilométerrel nyugatabbra, a Schirnitz-árokban. Itt a kőzet Na-piroxént is tartalmaz, ami közvetlen bizonyítéka az alpi metamorfózist megelőző szubdukciós folyamatoknak. Ugyancsak a szubdukció nyomait találjuk azokban a kőzetekben, amelyek Szalónakhuta (Glashütten bei Schlaining) mellett fordulnak elő, és eredetileg dioritos összetételűek voltak. A bennük előforduló, Na-tartalmú piroxénmaradványok és a kékamfibol együttes előfordulása azt mutatják, hogy ezek a kőzetek nagy nyomáson és mintegy 30 kilométer mélységben képződtek.
A metamorf folyamatok sokrétűségét a zónás amfibolok mutatják. Ezekre a már említett Schirnitz-árokban előforduló metagabbró-változatokban láthatunk szép példákat. Az amfibol változó színe jelentős különbségeket jelez az egyes zónák kémiai összetételében, ami a metamorfózis során végbement hőmérséklet- és nyomásváltozások következménye.
Gyűrt, sávos zöldpala Rohoncról
Nem hagyhatunk említés nélkül egy különleges kőzetet, amely eredetileg szintén gabbró volt. Ez a crossitit, amely a hetvenes évek végén a Vas-hegy csoporthoz tartozó Nagyvilágos-hegy egy kis feltárásából került elő. Ezt a sötétzöld színű kőzetet uralkodóan az előzőektől eltérő összetételű alkáli amfibol, a crossit építi fel. A kőzet emellett sok titanitot, epidotot, valamint kevés kloritot és albitot tartalmaz. Miután nagy nyomást jelző ásványt nem találunk benne, a kőzet képződése a takarós átmozgások során fellépő oldatvándorlással magyarázható: alkáli-dús oldatok járták át a kőzetet, átalakítva a kőzet eredeti elegyrészeit.
Borostyánkő (Bernstein) környékén barangolva számos szerpentinitbányával találkozhatunk. Közülük az egyik leghíresebb a Bienenhütte, amelyben különleges és ritka kőzet, rodingit fordul elő. A sötétzöld szerpentinittestben rózsásfehér kőzetlencsék láthatók, amelyek az eredeti harzburgiton áttört gabbrótestek maradványai. A metamorfózis során, a hazburgit szerpentinitesedésekor a kalciumionok – miután a szerpentinásványok nem tudják őket felvenni – a gabbró felé vándorolnak, és abban feldúsulva átalakítják ásványos összetételét. Ez a rodingit, amely uralkodóan hidrogrosszulárból és kevés kloritból áll. A szerpentinit és a rodingit határán zöld, vékony lemezekben áttetsző, tisztán kloritból álló kőzet képződik, amely szépsége miatt – de tévesen – „nemesszerpentinit”-ként ivódott be a köztudatba. Ebből a jól faragható kőzetből a helybeliek apró dísztárgyakat készítenek.
Rodingittelér szerpentinitben Borostyánkőn
Az óceáni aljzat nagy tömegben előforduló tagjából, a bazaltból – illetve piroklasztitjaiból – a metamorfózis során zöldpala képződik. Az Alpokalján ezt a kőzetet hatalmas kőfejtők tárják fel. Hazánkban a felsőcsatári és a bozsoki bánya, míg Burgenland területén Burg és a Rohonci kőfejtő érdemel említést. A zöldpala nagy szilárdságú, palás szerkezetű kőzet. Zöld színét az igen finomszemcsés aktinolit, az epidot és az esetleg előforduló klorit adja. Nagyon fontos elegyrésze az albit, amely a felsőcsatári területen 2–3 cm-es, fehér színű, szabálytalan alakú csomókban jelenik meg. Az egykori bazaltban előforduló ilmenit titanittá alakult. A rohonci kőfejtőben a kőzet változatosabb megjelenésű. A finom zöld-fehér sávozottságot, ami itt nagyon gyakori, a kőzetalkotó ásványok változó aránya okozza. Helyenként megnő a magnetit mennyisége is, sok apró fekete oktaéder látható a kőzetben. Ezen a területen az eredeti kőzet valószínűleg piroklasztit volt, ez magyarázza a nagy változatosságot. Noha az ásványos összetétel és a kőzet külső megjelenése alapján nem gondolnánk bazaltra, kémiai összetétele egyértelműen az óceánközépi hátságok bazaltjával való rokonságra utal.
