A székely falutörvények
A székely falutörvények
A székelyek ősi szokásrendi tapasztalataira hivatkozva – 1581–1848 között folyamatosan jegyzőkönyvbe foglalt falutörvényeik tanúsága szerint – magas színvonalú gazdálkodási rendszerrel biztosították hatalmas közösségi erdőségeik védelmét és regenerációs képességét, felelősnek mondván magukat abban, hogy az elődeiktől rájuk hagyott örökséget unokáiknak megőrizzék. A székely falutörvények erdőgazdálkodása komplex természetvédelmi rendszerbe illeszkedett, együtt járt a vizek tisztaságának védelmével, az ipar – tímárok, mészárosok, festékesek, kenderáztatók – vízszennyezését szigorúan büntető tiltásával, a társadalom mindennapi életszükségleteinek, a faipar igényeinek differenciált biztosításával. A különböző fafajtákat értékük szerint használták fel, a növendékerdőket (eresztvényeket) és az értékes erdőket (avasokat) kivették a használatból; kemény szankciókkal tiltották az erdők rongálását, a falopást, a faaszalást, az erdőégés veszélyével járó tűzgyújtást, ugyanakkor biztosították az ipar, az állattartás, valamint a népességnövekedésből fakadó közösségi és egyéni igények kielégítését. A szász nemzet 1546-ban rendelkezett erdei védelméről. A vármegyék többször hoztak részleges erdővédő, a fakereskedést szabályozó határozatokat.
