A tájak határai
A tájak határai
Az eltérő megoldások közötti kompromisszum keresése vezet el a tájak és tájhatárok dialektikájának megfogalmazásához. Bizonyos tájegységek más nézőpontból tájhatárrá minősülhetnek és viszont. Egy hegy pl. tájhatár lehet két völgy között, egy völgy két hegy között. Csak az adott helyi sajátosságok alapján dönthető el, hogy a hegy, a völgy vagy mindkettő megjelenik-e (és milyen szinten) a tájbeosztásban. Példaként hozzuk erre a Maros völgyét, amely rendszerünkben kistáj (Felső-Maros-áttörés), majd kistájrészlet (Régeni-Maros-völgy), majd ismét kistáj (Marosmező), lejjebb két középtáj tengelye (Erdélyi-Hegyalja, Hunyadi-medence), majd ismét kistáj (Alsó-Maros-áttörés), végül kistájhatár (a Maros-hordalékkúpon belül). Az átmeneti tájegység és egyben a természeti beosztásokba szűrődő politikum példája az Erdélyi-medence keleti peremvidékére alkotott Subcarpatii Transilvaniei („Erdélyi-Szubkárpátok”) román tájfogalom, amely a külső kárpátperemmel való – erősen vitatható – párhuzamon alapul; ezt beosztásunkban a történeti-néprajzi szempontokkal egyeztetett Beszterce–Régeni- és Szováta–Udvarhelyi-dombvidékkel igyekeztünk kiváltani.
