III. SZÍN.
A nagy világ és súlyos tisztem, ah,
Kebledrül olykor elvonand.
Olyankor |
Könyörgök érted.
Jó éjt, uram! – Ne hidd, Octaviám,
Mit a világ rosszat mond ellenem.
Még nem valék rendben; jövőre majd
Rendesb lesz éltem. Hölgyem, jó’jszakát!
Jó éjt uram!
Jó éjt. | (Caesar és Octavia elmennek.) |
No, ficzkó! szeretnél Egyiptomban lenni?
Bár soha onnan el ne jöttem volna,
Sem ide te!
S miért? Ha van oka.
Lelkemben érzem, nyelvem nem találja. Siess vissza Afrikába!
Szólj: a Caesar, |
A Caesaré.
Antonius, ne légy te itt vele!
Őrangyalod, ki rád gondot visel,
Bátor, nemes, páratlanul dicső,
Ha Caesar ott nincs; ám hozzá közel
Félénk lesz angyalod s legyőzetik.
Vess hát elég tért kettőtök közé.
Kétszer ne mondd ezt!
Egyedül neked, |
Bármit: veszítsz. Szerencsecsillaga,
Bármennyi jel biztasson is, legyőz,
S mellette elhalványult a tied.
Ismétlem: szellemed, mellette, fél;
Nemes, ha távol ő.
Pusztúlj előlem!
Ventidiusnak monddsza, hívaton. | (Jós el.) |
A koczka is kedvére gördül, a
Játékban tudományom mitsem ér
Szemben vele; sorsot vonunk: nyerő.
Kakassa, bár esélye semmi mindhez,
Legyőzi az enyémet; fürje is
Mindig le az enyémet! – Afrikába
El, vissza! Bár nyugalmamért kötém e
Frigyet, de üdvöm ott van, keleten!
Ventidius jő.
Ventidius, jer. Parthiába kell
Indulnod; kész a megbizó levél.
Jövel s azonnal vedd át. | (Elmennek.) |