II.
II.
Május 7-dikén – írja Gorove István – közösügyi albizottsági ülés az Akadémiában.
Első tárgy az udvartartás. A tegnapelőtti tanácskozmány következtében vita nélkül keresztül ment, hogy az udvartartás a magyar országgyűlésnek tartassék fenn.
Második tárgy a külügyek. Erre nézve a közösség elismerése szintén nem talált nehézségre; a magyar közjog s önállás szempontjából csak arról volt szó, miként fejeztessék ki az az eszme, hogy Magyarország nem tagja a német szövetségnek? Formulatiók próbáltattak, de elvégre megnyugvás lőn eszközölve, hogy átalánosságban mondassék ki, hogy a külügyek annyiban közösek, a mennyiben azok minden országot együtt illetnek. E formulatio által reánk nézve kizárottnak találtatott minden kötelezettség, mely Ausztriát német szövetségi tartományai miatt éri, s mely Magyarországot épen nem illeti.
Ugyanerről az ülésről Lónyay Menyhért a következőket írta naplójába:
1866. május 7-dikén.
Deák: Az udvartartás költségeit külön kívánná megajánltatni.
511A másik közös tárgy a külügy, Magyarország nem tagja a német szövetségnek. A külügyek, melyek az ő felsége uralkodása alatt álló minden országokat együtt illetik, közösek.
3. A hadügy. A védelmi rendszer változott, befolyásunk nélkül változott. A védelem másik eszköze – fegyveres erő – a hadügy. Mindazon része, a mi a vezérletre, a vezényletre, belrendezésre vonatkozik, közös ügy; a mi a hadsereg kiegészítésére, elhelyezésére, élelmezésére tartozik, az ország törvényhozási és kormányzati körben magának tartja fenn. Mind azt, mi a védelmi rendszer megváltoztatására vonatkozik.
Dictál:
A hadügy azon részei, melyek a hadseregnek vezényletére és belrendezésére vonatkoznak, közös ügyeknek ismertetnek el; ellenben a mi a hadsereg időnkinti kiegészítését, a szükséges újonczok megajánlását, kiállítását, ezek feltételeit, hová a szolgálati idő meghatározása is számíttatik, úgyszintén a katonaságnak az országban való elhelyezését, szállásolását és élelmezését illetik: mindezt az ország az eddigi törvények alapján is mind a törvényhozási, mind a kormányzati tért illetőleg, magának továbbra is fentartja; valamint szintén, ha a védelmi rendszernek bármi újabb rendezése vagy átalakítása válnék szükségessé, az Magyarországra nézve csak a magyarországi törvényhozás beleegyezésével történhetik (magában értvén, hogy a katonák polgári jogai fentartatnak).
Ivánka teljesen magyar hadsereget akar.
Deák: Elkülönözött hadsereget ő is óhajtana, de e miatt nem akarja a tractatust megtörni; 1715 is ellene áll.
Ivánka: Azt akarja, hogy csak magyar ezredekbe állítsák a magyar recrutát.
Deák: Ezt nem látja lehetetlennek; helyesli, benne is van, mert az ország határozza meg az állítás feltételeit.
Tisza: A pragmatica sanctio szerint nem szükséges közös hadsereg, csak közös védelem; úgy kívánja Ivánka is.
Deák olvassa 1715-öt; ez rossz törvény reánk nézve.
Nyáry: A két rescriptumot idézi. A 6. §. az udvartartás, diplomatia és a magyar hadsereg költségeiről gondoskodjék.
Ghyczy: Principalis kérdés a magyar hadsereg. Nem obligát, a mit mondunk. Alkudozás nem jó; nem tudjuk, hol állunk meg, azután meg kell maradnunk. 1802-ben van exercitus hungaricus; később elő nem fordul, de militia hungarica. Az 1848-dikiban elismerték a magyar hadsereget. Mit akar később concedálni, azt is elmondja, de itt kifejezésre nem juttatná. Úgy kell formulázni, hogy a magyar hadsereg benne legyen. Mindezen eszméket bele kellene szőni.
Deák: Mi az a magyar hadsereg? Lengyel példa. Ilyen hadsereg soha sem volt se törvényben, se gyakorlatban. Csak magyar ezredekről volt 512szó. Nem akar proponálni elkülönített magyar hadsereget. Egység a seregben szükséges; a belszervezet...
Ivánka, belevág: Nem szükséges!
Deák: Ez personal unio volna! Ezt mondjuk ki és átok lesz rajtunk. Ezen ne törjön meg az alku.
Eötvös Ghyczyvel nem ért egyet, hogy a mit ki is mondunk, az nem obligál. Ez nem jó politika. Meg kell mondani, meddig akarunk menni; a mit felállítottunk, a mellett maradjunk meg, olyat állítsunk fel, a mit kivihetőnek tartunk, s a mi mellett a monarchia fennállhat.
Tisza: Ghyczyt félreértették. Nem akar tovább menni, mint a mi logice a szerkezetből következik, ez pedig nincs a pragmatica sanctióban. Olvassa szerkezetét.
Nyáry: Ugyanazt akarja, mint Ghyczy és Tisza, meg Ivánka.
Andrássy: Bizalmatlanok is irányunkban, de meg a modern hadsereg természeténél fogva is ebben a pontban nem engedhetnek. Hogy Ausztria abba az exceptionalis állapotba jusson, hogy két legislatio, két kormány mellett még két külön hadserege is legyen, az lehetetlen. Deák formulázásában megnyugszik.
Deák új szerkezetet olvas, mely a május 8-diki ülésben rajta tett javítások szerint így szól:
«A mi a hadügyet illeti, elismerjük (beleegyezünk), hogy közösen intézendő mindaz, a mi az egész hadseregnek és így a magyar seregnek is egységes vezérletét, vezényletét és belszervezetét illeti. De a magyar hadseregnek időnkinti kiegészítését s az újonczok megajánlásának jogát, a megajánlás feltételeinek s a szolgálati időnek meghatározását, úgyszintén a katonaság elhelyezését, élelmezését illető intézkedéseket eddigi törvényeink alapján mind a törvényhozás, mind a kormányzat körében az ország magának tartja fönn.
Kijelenti továbbá az ország, hogy a védelmi rendszernek szabályozása vagy átalakítása Magyarországra nézve mindenkor csak a magyar törvényhozás beleegyezésével történhetik.
A magyar hadsereg egyes tagjainak mindazon magyarországi polgári viszonyai, jogai és kötelezettségei felett, melyek nem a katonai szolgálatra vonatkoznak, a magyar törvényhozás és illetőleg a magyar kormány fognak intézkedni».
