HEVES ÉS KÜLSŐ-SZOLNOK VÁRMEGYÉK TÖRVÉNY- ÉS ALKOTMÁNYELLENES HATÁROZATÁNAK MEGSEMMISITÉSÉRŐL.
HEVES ÉS KÜLSŐ-SZOLNOK VÁRMEGYÉK TÖRVÉNY- ÉS ALKOTMÁNYELLENES HATÁROZATÁNAK MEGSEMMISITÉSÉRŐL.
Heves és Külső-Szolnok törvényesen egyesült vármegyéknek, Szapáry Gyula gr. főispáni helytartó elnöklete alatt, 1867 junius 26-dikán tartott rendkívüli bizottsági közgyülése 84 szavazattal 32 ellenében elfogadta és a köztörvényhatóságoknak pártolólag megküldetni rendelte Németh Albertnek következő határozati indítványát:
A midőn a megyei bizottmány az ápril 29-dikén folytatólag tartott tisztujító gyülésében felolvasott s ápril 10-dikén kelt miniszteri körlevelet egyszerűen tudomásul vette, távolról sem vala czélja annak irányát és elveit hallgatólag magáévá tenni, sőt inkább azon meggyőződésben volt miképpen a czélba vett kiegyezésnek mindinkább rohanó kerekébe kapni különben is hiú erőlködés leendett volna. De másrészről ösztönszerűleg átérezte azt is, miszerint a bekövetkező események különben is bő anyagot fognak szolgáltatni arra, hogy az immár aggodalmakkal csordultig tölt honfiui kebel, a történelem intő példájára, az alkotmányos élet s állami függetlenség legfőbb biztosítékát a megyei autonom élet sorompóin belül keresvén fel, annak törvényes védvei mellé sorakozzunk. És valóban nem csalódtunk: mert eltekintve attól, hogy az új magyar kormány minden 133intézkedései az ideiglenesség és rögtönzés jellegét viselik, s hogy a jogfolytonosság követelménye szerint alkotmányunk helyreállítva s az országgyülés kiegészítve mai napig sincs, mindamellett a magyar király megkoronázása ugyanily szellemben s ily meglepő hirtelenséggel hajtatott végre. A királyi koronáztatás, mely alkotmányos nemzetünk életében, mind vallásilag, mind közjogilag nagy fontosságú s legboldogítóbb kilátásokkal biztató ünnepélyességgel járó szent cselekmény minden időben, még a harczias forrongások közepette is, minden honpolgárnak tudomására jutható nyilvánossággal tartatott meg. E végre arra, 30 nappal megelőzőleg, a megyék diplomatice meghivattak. Most azonban nagy megütközéssel kelle tapasztalnunk, hogy az a törvényhatóságoknak tudtul sem adatott. Hanem egyszerű távsürgöny útján az ideiglenes főlovászmesteri helyettes gróf Szapáry Antal által, feltételesen, alig pár napot megelőzőleg tétetett közzé. Kettős megyénk, mely minden időben fényes és számra nézve is jelentékeny bandérium kíséretében s nagyszámú küldöttségek által lőn képviselve, a jelen koronázási ünnepélyen képviselve sem vala. Mert hinni nem akarjuk, hogy megyénk egyik csendbiztosa, ki által megyénk zászlója két hajdú kíséretében az administrator úr felhívására a koronázás színhelyére vitetett, Heves vármegye közönségét méltán képviselhette volna. Ily egykedvűséget tapasztalánk több testvérmegyék magatartásában, a nemzeti nagy ünnepélyen az érdekeltség, sőt lelkesedés szembeötlő hiányával; s ezek mind meg annyi jelei azon megdöbbenés, mondhatnók levertségnek, hogy a nép száján a 67-es bizottmányi munkálat nevén forgó országgyülési operatum, mely hazánk önállóságát és függetlenségét alapjában megrendítette, nemcsak meghozatott, hanem országgyülésileg törvényül be is czikkelyeztetett. Sokszorozza, sőt tetézi aggódó keblünk fájdalmát azon keserű valóság, miként az említett törvényczikkelyeket, miután azok meghozattak, tisztelni és elfogadni tartozunk, kénytelenek vagyunk azonban kijelenteni, hogy azoknak gyakorlatba vétele hazánk jogállapotát végveszélylyel fenyegeti. Mert: a) az 1741. és azt megerősítő 1827:4. t. cz. szerint az adó és katona megajánlási jogot az országgyüléstől elvonni semmi szín alatt nem lehet és az 1741:8. t.-cz. szerint nem is szabad; már e kettőnek hatályon kívül tétele az ország egyik sarkalatos életerét megszakasztotta; b) az 1790-diki nagyfontosságú országgyülés szeptember 5-diki feliratában világosan ki van mondva, hogy azon jogoknak megváltoztatása, melyek az alkotmány alapját és lényegét teszik, még csak országgyülési határozat tárgya sem lehet. Mert c) az 1861-diki országgyülés első feliratában világosan kimondotta, hogy az adó és ujoncz megajánlási jogát, szóval az ország pénz- és haderejét az országgyüléstől semmi 134részben megvonni nem engedi, annál kevésbbé képes azt bármely más testülettel megosztani, s azt oly kormányzatnak, mely nem a magyar országgyülésének felelős, alá nem rendelheti, szóval azt semmi tekintetnek és semmi érdekeknek föl nem áldozhatja, hanem ahhoz, mint nemzeti létünk alapföltételéhez, szorosan ragaszkodik; mert d) az 1790:12. t.-cz. szerint a megkoronázott király és az országgyülés egyedül képes törvényeket hozni, módosítani, vagy eltörülni, s ennek daczára a 67-es bizottmány munkálatán alapuló országgyülési conclusum, mely az ország önállását és függetlenségét megsemmisíti, meghozatott; mert e) ennek kivitelére a bécsi kormányférfiakkal előleges alkura lépett, s azt keresztülvinni is vállalkozott magyar férfiak miniszterekké kineveztettek; hogy ez csakis a jogfolytonosság merev ellentételével történhetett meg, bizonyítgatnunk nem szükséges; mert f) az országgyülés két rendbeli határozata: az adó, bélyegilleték, s a százalék fönhagyását, sőt behajtását is elrendelők, s a nép erejét kétszeres arányban fogyasztó ujonczállítás, történelmünkben hallatlan és példátlanok; mert végre g) a megyék helyreállításában működött főispánok részben magok is a provisorium szolgáiból neveztettek ki s egész működésök az országgyülés által bélyegzett s a nép által oly méltán gyűlölt és utált provisorius hivatalnokok mesterkélt alkalmazásában nyilatkozott. Mindezek a Bach- és Schmerling-korszak maradványainak megörökítését s a törvényesség színe alatti folytatását eredményezik. Eltekintve a tényektől, melyeknek bármelyike külön véve is elegendő arra, hogy a nemzet a politikai csalódásokból kiábránduljon: legközelebb a nádori méltóság felfüggesztését s az országgyülés feloszlatását tárgyazó törvényczikkek bennünket odaintenek, hogy a mi még alkotmányunkból megmenthető, – hogy az idővel a törvényhozás terén visszaszerezhető legyen – azt kettőztetett hűséggel megőrizzük s a megyei életerős institutióval körülbástyázzuk. E szellemben jártunk el s e tisztünknek tettünk eleget a mai napon, a midőn elhatároztuk, hogy: 1. Municipalis megyei önkormányzatunkat teljes épségében és törvényes hatóságában föntartsuk, valamint föntartja azt az 1848. III. t.-cz., mely a magyar felelős kormányt megalakítja, de viszont 26. §-ában a megyei törvényhatóságokat meghagyta, mondván: Az ország minden törvényhatóságainak eddigi törvényes hatósága ezentúl is teljes épségében fentartassék. E szerint a megyék helyhatósági jogállapotát minden történhető megtámadás ellen, a miniszterium irányában is, sőt ha kell, azzal szemben is föntartani és megvédni készek vagyunk, s ez érdemben a testvérmegyék kötelességszerű erkölcsi támogatására számolunk, s arra ezen végzésünk erejével ünnepélyesen hivatkozunk s jelen végzésünkről azokat szokott mód szerint értesítjük. 2. A törvényes szokás és a gyakorlati 135életből merített megyei határozatainkat ezennel megujítva kijelentjük, miként tisztviselőinket, minden a megye jogkörébe vágó intézkedésekkel, egyedül megyei határozatok által fogjuk elláttatni, és így a felsőbbi rendeleteknek is csak egyedül megyei határozat, illetőleg kiadvány kíséretében fognak engedelmeskedni, a mint ezt az 1848:XVI. t.-cz. határozottan parancsolja, kik is működéseikről viszont a megyei hatóságnak beszámolni tartoznak. 3. A magyar királyi független felelős miniszteriumnak az ország törvényei, s különösen az 1848-diki törvényekbe netalán ütköző rendeleteit, ősi szokás és megyei gyakorlat szerint, tisztelettel félreteszszük, s azok ellenében repræsentationalis jogainkkal élünk. 4. És végre, bár mi is osztjuk a fönt említett miniszteri körlevélben kifejezett ama hitet, miként a parlamentaris kormány és a megyei önkormányzat egyetemesen és üdvösen csak úgy működhetik, ha mindkettőt az egyetértés összhangzó szelleme a törvény végrehajtásában s a feletti őrködésben lengi át, mindamellett tiltakozunk ama föltevés ellen, hogy a megyei érdekek felett maga a megye, az országos érdekek felett pedig a felelős kormány legyen hivatva első sorban őrködni. Ez utóbbira nézve mi ellenkező nézetben vagyunk. A parlamentaris kormány ugyanis az ország alkotmányos többségének kifolyása. Ámde a megye az alkotmányos szabadság bölcsője s a honpolgárok élő növeldéje. A kormányok változnak s annak tagjai halandók, míg a megye örök élő testület s így ő maga halhatatlan. A parlamentaris kormány tagjai az ország törvényei s ezek szellemében kell hogy eljárjanak; de a megye e szellemet maga teremti, fejleszti, gyermekeinek szívébe átülteti, hitben és bizodalomban táplálja s őket törvényhozókká képezi, az országgyülésre kerületeiben megválasztja és végre polgári babérral koszorúzza. E nemes feladatnak híven megfelelt minden balesetek között e kettős megye közönsége, s megfeleltek annak egyes fiai, meghozva vérükben, szabadságukban és vagyonukban az áldozatok minden nemeit. De meghozták a törvényt is mint törvényhozók, s megőrizték annak szentségét itthon a megye közönségében, mint a hazának és megyének egyiránt hű fiai. Ha tehát a megye közönsége az országos érdekek iránt elnémul, ki fogja az ő helyét pótolni, ki a szabadság bölcsőjét, ki az élet gyakorlati iskoláját helyettesíteni? A miniszterium bizonyára nem. Mert a megye alkotója a józan közvéleménynek, irányadója a választónak, ő neveli fiait képviselőkké és a képviselők közül képeződnek minisztereink. Nem osztjuk tehát az ujdon vallott s előnkbe írt államtannak alkalmazását, sőt ellenkezőleg határozott komolysággal kijelentjük, miszerint a megyei érdekek fölött, valamint az országos érdekek fölött is első rangban őrködni, sőt azok fejlesztésében irányadóul befolyni, honfiui szent kötelességünknek tartjuk s ez érdemben megelőztetni 136vétkes közönyösségnek, az alól pedig magunkat feloldoztatni soha meg nem bocsátható polgári bűnnek ismerjük.
Az összes miniszterium julius 6-dikán rendeletet bocsátott ki Heves és Külső-Szolnok vármegyék közönségéhez. Hivatkozott benne ápril 10-diki köriratának azon ünnepélyes kijelentésére, hogy a helyhatóságok önkormányzati jogát tiszteletben fogja tartani. «Alkotmányunk rendszerének az autonomia elve képezvén alapját, a kormány, mely az alkotmány helyreállítására vállalkozott, annál kevésbbé akart eltérni ez elvtől, minél inkább bizott a törvényhatóságok hazafiuságában és bölcseségében, melynél fogva azok addig is, míg a törvényhozás a felelős kormányzat és a megyei rendszer kölcsönös jogkörét s egymás iránti viszonyaikat tüzetesen körvonalozná, óvatosan kerülni fognak mindent, mi ezen két alkotmányos tényező összhangzatos közreműködését megzavarná. E várakozásnak az ország törvényhatóságai, igen csekély kivétellel, teljes mértékben megfeleltek.» Annál nagyobb meglepetéssel értesült a miniszterium Heves és K.-Szolnok vármegyék határozatáról. A megyei bizottság határozatával már közjogi szempontból is oly hatalmat vett igénybe, a mely alkotmányunk rendszerében a megyét bármely kormányforma mellett sem illethetné meg, s a mely, ha érvényre jutna, megsemmisítené a képviselet intézményét, az alkotmányos tényezők között folytonos harczot idézne elő, s oda vezetne, hogy az egyes megyék az ország egyeteme, az összes nemzet fölé emelkednének.
Még akkor is, midőn a törvényhatóságok utasításaik által törvényhozói hatalmat gyakoroltak, óvakodtak a megyék az országgyülésen hozott törvények ellen tiszteletlenséget tanusítani, vagy a törvényhozói hatalom tekintélye ellen irányzott köriratokat kibocsátani. Még kevésbbé van helye a megyétől követett eljárásnak akkor, midőn a megyék megszüntek a törvényhozói hatalom tagjai lenni. A kormány nem engedheti meg, hogy egy megyei bizottság a koronás király és a törvényes országgyülés által hozott törvények fölött kárhoztató itéletet mondjon, s ily úton magát egyúttal az 1848-diki törvények által reformált magyar alkotmánynak egyik sarkalatos elvével, a népképviselettel, ellentétbe helyezze, vagy éppen a törvényhozó hatalom fölött felebbviteli forummá váljék, s ez által az alkotmányt alapjaiban megtámadja.
A kormány nem tűrheti és nem fogja tűrni, hogy a nemzetnek ős helyhatósági intézménye kiforgattassék eredeti és törvényes jelleméből, s a helyett, hogy a törvényhozó hatalom intézkedéseit tiszteletben tartaná, annak irányában ellenőri hatósággá fajuljon el; sem pedig azt, hogy azon 137álláspontot foglalja el, melyet Hevesmegye bizottsága elfoglalt akkor, midőn kivetkőzvén saját méltóságából, a törvények hű és pontos végrehajtása helyett, azok ellenében egy közönséges népgyülés álláspontjára helyezkedett. A kormánynak kötelessége megakadályozni minden olynemű eljárást, mely lassankint megbontaná a törvényhozás egységét, s a megyei autonomia ürügye alatt az ország felelős és alkotmányos kormányzatát tenné lehetetlenné.
De e határozat a közjogi szemponton kívül egyéb tekintetben is a legkomolyabb megrovásra méltó. Ugyanis tiszteletlen és hamis színben állítja elő a véghezvitt koronázást. Megsérti az alkotmányt, kétségbevonva az országgyülés jogát: törvényeket alkotni, módosítani és eltörölni. Egyenes ellentétbe helyezkedik az 1847/8-dik évi törvényhozás szellemével és irányával, hivatkozva az 1741:8. t.-czikkre, mely az akkori kor szellemében a nemesség megadóztatását kirekesztette a törvényhozás tárgyai közül, a melyet azonban már az 1847/8:VIII. t.-cz. a közös teherviselés elvének életbeléptetése által végképp megszüntetett. Rágalmat szór a törvényhozó hatalom ellen, azt állítván, hogy az a közös érdekű viszonyok tárgyában alkotott törvény által feladta az ország önállását és függetlenségét.
Elferdíti e törvény tartalmát azon valótlan állítással, mintha abban az ország adó- és katona megajánlási joga fel volna adva. Az alkotmány elleni törekvésről vádolja a kormány tagjait, holott a törvényhatóságok megszakadt életműködésének újbóli megindítása, a sajtószabadság visszaállítása, az ideiglenes állapot megszüntetése, s az alkotmányos élet szabad fejlődése és mozgása a köztevékenység minden térein oly tények, melyek ily vakmerő rágalmat határozottan visszautasítanak. Elvégre az izgatás hangján szól az adókról és a véghezment ujonczállításról, a melyekre nézve országgyülési határozatok léteznek, melyeket végrehajtani kötelesség, s melyek ellen izgatni, miután azok alkotmányosan megszavaztattak, polgári bűn.
Mindezeknél fogva a miniszterium, komolyan rosszalván a megyei bizottságnak törvény- és alkotmányellenes határozatát, egyszersmind a törvényhozás tekintélye, az alkotmányos jogállapot és a közrend fentartása érdekében mellőzhetetlen kötelességének ismeri azt megsemmisíteni és érvénytelennek nyilvánítani, s annak, a nélkül, hogy a megyék egymással való érintkezési jogát kétségbe vonni akarná, mint törvénytelennek, köröztetését szigorú felelősség terhe alatt betiltani.
Szapáry Gyula gr. főispáni helytartó julius 16-dikára Heves és Külső 138Szolnok vármegyék bizottságát rendkívüli közgyülésre hívta egybe, melynek tárgya a miniszterium rendelete volt. A közgyülés a következő határozatot hozta:
«A felolvasott miniszteri rendelet kötelező erejüleg tudomásul vétetvén, a megyei bizottmány határozottan kijelenti, miszerint megsemmisített határozatának nem volt czélja a törvények iránti engedelmességet megtagadni; csak aggodalmát fejezte ki a legközelebb hozott törvények lehető következményei felett, s azt: hogy a megye a megyei autonomia fentartásához ezentúl is ragaszkodik. S ugyanez alkalommal megnyugvással veszi a felolvasott miniszteri rendelet azon kijelentését, hogy a miniszterium a megyei autonomiát tiszteletben fogja tartani. Miről is a miniszterium, felirat által, haladéktalanul értesíttetik.»
