Rangsorvita.
Rangsorvita.
A kutyák közötti ranglista ált. harc nélkül jön létre. Nyílt, kemény, drámai összeütközésekre ezeknél az ált. nem különösebben agresszív természetű állatoknál elsősorban olyankor kerül sor, amikor a kanok a tüzelő szuka kegyeiért versengenek. Az egymást ismerő ebek között a kapcsolatok inkább különféle megnyilatkozások - magamutogatások - eredményeként alakulnak ki. A ~ olyan összeütközések során keletkezik, amelyeknél nehéz különbséget tenni a játék és az enyhe agresszió rövid, pillanatnyi kitörései között. A barátság egyébként sokszor csupán abból áll, hogy nem vesznek egymásról tudomást v. - ha véletlenül találkoznak - heves, boldog farkcsóválás és néhány másodpercnyi szimatolás után különböző irányba távoznak, de eredményezhet ez a barátság intenzív játékot v. közös vadászatot is.
A ~k az alomtársak között már 5-6 hetes korban megkezdődhetnek játékos harcok formájában, de ilyenkor még verekedés közben sem sebzik meg egymást. A háborúskodás persze meglehetősen lármásan folyik: dühödt morgások, ugatások, panaszos kiáltások közepette. A harcias fajták (foxterrier, dobermann, boxer) 7-8 hetes kölykei között viszont már elég sűrűn előfordulhat olyan küzdelem is, amelyben a kiskutyák fájdalmat okoznak egymásnak. A boxerkölykök pl. gyakran úgy megrázzák egymást, hogy a gyengébb idegzetű tulajdonosban megfagy a vér. Ezekben a verekedésekben tkp. már a » hatalmi rangsor, a fölé- és alárendeltség kialakításának kezdeteit fedezhetjük fel.
A kölyökkori ~k mindenekelőtt arra szolgálnak, hogy a játékos küzdelemben a fajtatársak közötti harcias összeszólalkozást gyakorolják. Már csak azért is, mert a ~k csak nagyon ritkán folynak életre-halálra, nagy általánosságban inkább sok-sok rituális viselkedésmódot (» Ritualizáció) tartalmaznak, és ezt meg kell ismerni, be kell gyakorolni a kiskutyáknak. A kölykökben eleinte csupán a készségek működnek, magát a harc technikáját, a magamutogató rítusok "szabályait" sok-sok összecsapásban kell finomítaniuk, tökélyre vinniük. A kölykök ~i elsősorban még a testi erőn múlnak, később ezt a primitív formát felváltja a magabiztosság és az egyéniség érvényesülése. A felnőtt kutyák között a legtöbbször már az ismerkedés, az üdvözlés szertartása kezdetén a puszta "fellépés" alapján tisztázódik a rangsor kérdése.
A látszólag ijesztő és vad összecsapásoknak fura módon nagyobb a füstjük, mint a lángjuk. Az akár percekig tartó szörnyű hörgések, morgások közepette lezajló verekedések után alig találunk a kutyán néhány felületi horzsolást, harapást. Az ebek "nézeteltéréseit" ugyanis számos olyan speciális » ösztöncselekvés szabályozza, amely konfliktusos helyzetekben csökkenti a verekedés veszélyét, ill. a harc során visszatartja az állatokat attól, hogy egymást súlyosan megsebesítsék. (Persze ilyen esetek is előfordulnak, de többnyire csupán akkor, ha a verekedő felek közül legalább az egyik hiperagresszív, abnormálisan harcias eb.) A harc ugyanis hamarosan » megadási pózzal ér véget az alárendelt (gyengébb) eb részéről, és így a veszélyes helyzet fokozatosan feloldódik.
A harciasság, a behódolás és az alázat jelei közötti különböző fokozatok: a test elülső részének lehajlítása, a hátulsó lábak között tartott farok csóválása, a fülek hátracsapása, a szájszöglet állása, az állat hanyatt fekvése.
Ezekben a helyzetekben is akadhatnak kivételek; megfigyelték pl., hogy a boxerek - e közismerten harcias ebek, az ősi hadikutyák leszármazottai - között gyakran tör ki gátlástalan harc, ilyenkor nincsenek tekintettel még a behódolási pózra sem. A boxer sohasem hagyja abba a harcot hirtelen, úgy, ahogy ez más fajtáknál megfigyelhető. Ált. azt mondhatjuk, hogy négylábú kedvenceink harcai, verekedései, ~i eléggé szigorú szabályok szerint zajlanak.
Rangsorvita szabadon
