Asztrális gondolkodás
Asztrális gondolkodás A hellénista szinkretizmus jellegzetes terméke, amelyben a hellénizmus K-i és Ny-i területén tisztelt istenek és kultuszok kapcsolatba kerülnek az égitestekkel. Egyéb elnevezések: asztrolatria, asztrális mitológia. Az asztrális vallás elnevezés azért félrevezető, mivel nem egy zárt, szent iratokkal, szent személyekkel, papokkal, templomokkal rendelkező vallásról van szó, hanem egy teozófikus-filozófikus gondolkodásmódról.
Az asztrális gondolkodás lényege a csillagistenségekbe vetett hit. Az istenségek első renden a nap és a hold, a bolygók, valamint nagyobb csillagcsoportok, csillagképek, magányos csillagok. A csillagistenek fent is lehetnek, a csillagokban, de ott lehetnek a korábbi földi testüket magukba rejtő sírokban, vagy kövekben, madarakban, emberekben, az istenség templomában őrzött istenképben, istenszoborban. Ebből következik a csillagvilág és az ember földi világa közötti, rendkívül gazdag kapcsolatrendszer.
A keresztyénség elveti az asztrális gondolkodást. Az Isten országának várása kizárja a csillagokba vetett hitet. Ismerik azonban az ÚSZ-i írók is a leghatalmasabb csillagistenségeket: sztoikheia, arkhai, ekszousziai, küriotész, thronoi és dünameisz (vö. Kol 1,16; 2,8; Róm 8,33; 1Kor 15,24).
