Sémi nyelvek
Sémi nyelvek A föltételezett ős-sémi nyelv három ágra bomlott: Ny-i, K-i és D-i ágra. Megjegyzendő: a terminológia még mindig nem egységes, beszélnek pl. É-i vagy ÉNy-i ágról. A további felosztásban is vannak elnevezésbeli változatok.
Tanulmányozásuk hozzájárul a B-i h. és arám nyelv jobb megismeréséhez, hiszen azok is közéjük tartoznak. Ezeken a nyelveken kerültek elő azok a legfontosabb dokumentumok, melyek által meg lehetett ismerni a B világának közvetlen környezetét: kortörténetét és szellemi hátterét. A B ugyanis nemcsak a BIBLIAI NYELVÉSZET szempontjából tartozik ebbe a világba, de gondolkodás- és életmód, közös kulturális örökség szempontjából is ezer szállal kötődik hozzá. Külső sorsát pedig azok a történelmi folyamatok szabályozták, melynek dokumentumai szintén jórészt a sémi nyelveken maradtak ránk.
1. K-sémi nyelvek: Akkád vagy asszír-babiloni. A Kr. e.-i 24. szd.-ban alapította Szargon az Akkád Birodalmat. Már előzőleg fölbukkantak sémi nevek a SUMÉR táblákon. Lassanként a sémiták átveszik a sumérok által föltalált ékírást és a saját nyelvükre alkalmazzák. Így válhatott ez a nyelv ismertté az utókor előtt. Mivel az első nagy sémi birodalom neve Akkád volt, így nevezik el a nyelvet. Több fejlődési szakaszon megy át, a kutatók közt vita folyik, melyik tekinthető dialektusnak, és melyiket lehet önálló nyelvnek nevezni.
A) Óakkád szakasz Kr. e. 2500-1750. Ezen belül három nyelvet különböztetnek meg:
a) Óakkád (2500-2000).
b) Óbabiloni (2000-1530).
c) Óasszír (2000-1750).
B) Közép-akkád szakasz (1500-1000). Itt az »akkád« már összefoglaló fogalom, amely két nyelvet foglal össze.
a) Középbabiloni (1530-1000).
b) Középasszír (1500-1000).
C) Újakkád (Kr. e. 1000-től).
a) Újbabiloni (1000-625).
b) Újasszír (1000-600).
c) Késő babiloni (Kr. e. 625-kb. Kr. u. 50).
Ezen a nyelven (ezeken a nyelveken) maradtak ránk az ókori MEZOPOTÁMIA magas kultúrájának emlékei. Közben a nyelvet rögzítő ÍRÁS is lényegesen változott. A jelekből az eredeti képírás utolsó nyoma is eltűnt. Kétezerről mintegy hatszázra csökkent az alkalmazott jelek száma. Szükség volt erre az egyszerűsödésre, mert dokumentumok százezrei keletkeztek a mindennapi élet során (szerződések, levelek, árulisták). Mindent le tudtak írni, bár az elolvasás a késői kor kutatójának nem könnyű. Gyakran képrejtvényhez hasonlít egy elvontabb dolog vagy név leírása, és a felsorolt nyelveken belül még helyi nyelvjárások is kialakultak.
Kisugárzása óriási volt. Az irodalmat Mezopotámián kívül is ismerték, az akkád jó ideig a diplomácia nyelve volt (ld. pl. TELL-EL-AMARNA).
Irodalmi alkotások: mítoszok és eposzok. Ezekből megismerhetjük isteneiket, a világ teremtéséről való hiedelmeiket. A híres Gilgames eposz az emberi élet küzdelmeivel, ezek értelmével viaskodik, újra és újra szembesülve a halandóság elkerülhetetlen tényével. Az istenekben - ha időnként akad is köztük jószándékú, segítőkész - végső fokon közöny uralkodik az ember sorsa iránt. Valami mindig közbejön, valami mindig megakadályozza a halhatatlanságra törő embert. Bele kell nyugodni a megváltoztathatatlanba. Közben megtudjuk az özönvíz történetét, amely meglepő párhuzamokkal szolgál a B-i elbeszéléshez, ugyanakkor döntő különbségek is vannak. Az eposzok szólnak az embereket érő katasztrófákról, az istenek szeszélyére, sőt rosszindulatára vezetik vissza ezeket.
A himnuszok és imádságok java része nemcsak szép, hanem mély érzéseket is tükröz. Az istenek dicsőítését, az ember bűnbánatát magas művészi fokon örökíti meg.
A bölcsességirodalom fölveti azokat a kérdéseket, amelyeket a B bővebben és másképp válaszol meg.
Az érvényes törvényeket nemcsak a törvénygyűjteményekből ismerjük meg, hanem jogi dokumentumok tömegéből is, sőt ezekből még inkább. Ezen a területen is látjuk, hogyan illeszkedik a B a saját világába, és hogyan tér el attól. A történeti szövegekből - bizonyos hiányokkal - megismerhetjük a korszak történetét. Tudjuk: az Újasszír és Újbabiloni Birodalom milyen mélyen nyúlt bele Izráel történetébe.
2. A Ny-i sémi nyelvek.
a) Eblai. Ebla városának ásatása közben 1974-ben és 1976-ban találtak nagyszámú ékírásos cseréptáblát, melyek a Kr. e.-i 3. évezredben keletkeztek, közülük többezer egy eddig ismeretlen sémi nyelven. Az első hírek arról szóltak, hogy ezeket meg is fejtették. Nagyjából valóban tudják már őket értelmezni, de a részletek tisztázása még sok munkát igényel. Jelenleg úgy tűnik, a legősibb Ny-i sémi nyelv emlékeit találták meg, a táblák szövegének végleges megfejtése pedig nagyon sok újabb adattal fogja gazdagítani az ókori Közel-K megismerését. Nem várhatók azonban olyan közvetlen összefüggések a B-val, mint amiről az első híradások szóltak.
b) EMÓRI, a régebbi irodalomban amorita néven. A nép tagjaival sokfelé találkozunk, nyelvük írott emléke azonban nem maradt fenn, csak nevek alakjában másnyelvű szövegekben. Valószínűleg őse a kánaáni nyelvnek.
c) UGARITi. Ennek emlékeiből tudunk meg legtöbbet a kánaáni kultúráról. Közeli rokona a kánaáni nyelvnek, de távolról sem azonos vele.
d) KÁNAÁNI. Ennek változatai: a föníciai (és a belőle kifejlődött pun), a móábi és a B-i h. (ld. NYELVÉSZET, BIBLIAI).
e) ARÁM NYELV. Óarám, birodalmi arám, középarám irodalmi nyelv, középarám beszélt nyelv, késői arám. Az ÚSZ-i időre a palesztinai zsidóság érintkezési nyelve. Valószínűleg az ŐSATYÁK nyelve is ez volt (ennek egy korai dialektusa, ld. NYELVÉSZET, B-i).
Már korábban is a nemzetközi érintkezés nyelve (2Kir 18,26), a Perzsa Birodalom a soknyelvű terület hivatalos nyelvévé teszi. Megkönnyíti ezt az arám betűírás kialakítása. Sok értékes dokumentumot közvetített a korszak megismeréséhez.
Az ÓSZ utáni zsidóság teológiai irodalmának nyelve (ld. QUMRAN), lefordítják rá a Szentírást (TARGUM).
Késői változat a szír nyelv is (id. PESITTA). Néhány ÚSZ-i apokrifus ezen a nyelven maradt ránk.
3. A D-i sémi nyelvek két ágon fejlődtek: D-arab és Etióp. É-arab és klasszikus arab.
Ezek állnak legtávolabb a B világától. Kutatásuk jelentősége abban áll, hogy ezáltal jobban megismerhetők a sémi nyelvek általában, melyek közé az ÓSZ nyelve is tartozik.
CP
