Emfizéma
Emfizéma (gör.). Az orvostanban kétféle E.-t kölönböztetnek meg, u. m. a bőralatti és a tüdő E.-t. A bőralatti E. létrejön akkor, ha a tüdők és mellhártya v. a lélegző cső sérülése folytán a levegőtartalmu ürök a bőralatti kötőszövettel közvetetlenül összefüggésbe jönnek és a nyilás kapuja éles szélekkel bir, ugy hogy mintegy billentyüt alkot, amelynek játszása segítségével a kilépés alatt beálló nyomásfokozódás következtében a levegő a bőralatti laza kötőszövetbe préseltetik. Az ilyen daganatok a nyakon, a mellen szoktak kezdődni s néha nagyobb területen kiterjedve, a felső végtagokra és a fejre is kihatnak. Vizsgálatnál e területeken duzzanatot találunk, amelynek ujjal való nyomásánál sajátságos sercegést érezni, amidőn a levegőt továbbhajtjuk. Ilyen bőr-E.-ra okot többnyira bordatörés, késsel való sértés, ritkábban csak tüdőbaj szokott adni. Az ilyen bőr-E. nem fájdalmas, az általános állapotot nem rontja, s magában véve az okul szolgáló folyamat kimenetelére hatása nincs. Megkülönböztetendő tőle azon állapot, amidőn sulyos infekció folytán gázképző mikrobák jutottak a bőr alá s itt rothadási gázokat fejlesztenek, aminek következtében rossztermészetü elhalás áll be; igy kivált sérveseknél, a sercegő üszök fertőzésénél. Ekkor az általános állapot is igen rossz s a betegség vége többnyire halálos. Az E. ezen alakjainak kezelése az alap bajával esik össze, levegő meggyülése külön beavatkozást nem kiván; ha az ok megszünik, ugy a levegő gyorsan felszivatik.
A tüdő-E. egyike a gyakoribb tüdőbajoknak. Ezen betegségnél a tüdőszövet elveszti rugalmasságát s a levegőhólyagocskák ennek következtében kitágulnak, sőt falazatuk sorvad s több hólyag egy nagygyá olvad össze. Ezen folyamat következtében a felület, amelyen a vér a levegővel érintkezik, kisebb lesz, s igy a vérnek oxygénnel való ellátása hiányosabb. Ezen betegség fériaknál sokkal gyakoribb mint nőknél, s többnyire magasabb korban fejlődik ki, közvetetlen okát idült hörghurut szokta képezni; káros befolyással vannak az olyan foglalkozások is, amelyek a tüdőket megerőltetik, p. fuvóhangszerek játszása. Miután a tüdő-E.-nál a lélegzési felület csökkent, minden kis fokozódása a fennálló hurutnak nagymértékben nehezíti a lélegzést, ugy hogy ilyenkor a betegek alig tudnak ágyban feküdni, karos székben töltik álmatlanul, de az álommal küzdve, éjjeleiket, heves köhögés kinozza őket, s csak erősebb kiköpés után éreznek némi könnyebbülést. Ezen hosszantartó nehéz lélegzés és a tüdő rugalmasságának megváltozása kifejezést nyer a betegen, a nyakizmok a lélegzés elősegítésére megfeszülnek, élesen kidomborodnak, a mellkas pedig sajátságos hordóalakot ölt, amennyiben középső részletében erősen kitágul. Ha az E.-ás beteg hurutja javul, állapota is türhetőbb lesz, lényegesen befolyásolja azonban sorsát szivének ereje, mert ezen szerv, ha birja, a vérkeringés némi gyorsításával javíthat a levegőcserén; ha ellenben ereje csökken, ugy csakhamar sulyos zavarok állanak elő, melyek többnyire általános vizkórra vezetnek. A tüdő-E. tünetei, eltekintve a következményektől, főleg abban állanak, hogy a tüdő határai a mellkason lejebb terjednek, mint rendesen, ami a rekeszizom mélyebb állásának felel meg, emellett a tüdők használható levegőtartalma csökken, mig u. n. rezidualis levegőmennyisége szaporodik. A kilélegzés csakis a segédizmok segítségével történhetik, mig rendes körülmények között erre a célra a tüdő rugalmassága elégséges. A tüdők felett hallgatódzva, a hurutnak megfelelő zörejeket veszünk észre; ha ezek hiányoznak, ugy a normális lélegzési zörej E.-nál gyengült, alig hallható. A tüdő-E. lefolyása hosszu időre terjed ki s nagyban függ attól, mennyire kimélheti magát valaki, s mennyire képes erejét fentartani. A gyógyítás főleg a hurut csökkentésére törekszik megfelelő szereléssel, vagy célszerü klimaváltoztatással. A tüdő elveszett rugalmasságát visszaszerezni nem lehet, de a tübőben pangó levegő időnkint való kiszivása az u. n. lélegzőkészülékek által (p. a Waldenburg-féle, melyen nálunk Neupauer célszerüen módosított) igen jótékony hatásu. Az általános táplálkozás és a sziv erejének megtartása óvatos, kiméletes életmód mellett gyakran sikerül hosszu időn át türhető határok közt tartani a bajt. Tüdő-E. néha pótlólag is kifejlődik a tüdő egyes részleteiben, ha más részletek a lélegzésből ki vannak zárva; ez, ha az ok megszünik, szintén elmulhat.
