pofa
pofa – ‘állat fejének a száj körüli része’; ‘‹durván› száj’: fogd be a pofád; ‘az arcnak a szájüreget körülölelő része’: két pofára zabál; ‘arc’; ‘ember, ipse, pali’; ‘gép, szerkezet szorító eleme’: fékpofa, a satu pofái. Származékok és kapcsolt szavak: pofás, pofázik, pofátlan; pofon, pofoz.
Egy ősi hangutánzó pof- tő származéka a puffad rokonságából; a felfújt arccal, illetve az így kifújt levegő hangzásával kapcsolatos. A ~ -a végződése lehet kicsinyítő képző, vagy olyan megtapadt birtokos személyjel, mint az epe, zúza esetében. A pofon a ~ eredetibb pof tövéből való, a pofon (‘arcon’) üt kifejezésből önállósult.
