II. SZÍN.
Országút Gadshill mellett.
Henrik Herczeg s Poins. Kissé távolabb Bardolph és Peto jönnek.
POINS.
No állj félre, állj félre. Falstaff lovát eltávolítám s maga itt nyiszorog már, mint egy kikeményített bársony.
No állj félre, állj félre. Falstaff lovát eltávolítám s maga itt nyiszorog már, mint egy kikeményített bársony.
HENRIK HERCZEG.
Bujj el.
Falstaff jő.
Bujj el.
Falstaff jő.
FALSTAFF.
Poins! Poins! Kössenek fel. Poins!
Poins! Poins! Kössenek fel. Poins!
HENRIK HERCZEG.
Csitt, te kihizlalt tulok! micsoda nagy zajt ütsz!
Csitt, te kihizlalt tulok! micsoda nagy zajt ütsz!
FALSTAFF.
Hol van Poins, Riki?
Hol van Poins, Riki?
HENRIK HERCZEG.
| Ama dombtetőre ment; utána megyek, fölkeresem. | (Színli, mintha Poins-t keresné.) |
FALSTAFF.
El vagyok átkozva, hogy e tolvaj czimboraságában kell rabolgatnom. A gazember elvitte a lovamat s megkötötte, nem tom hol. Ha még négy közönséges lépést gyalogolok, végem van. No legalább szép halálom lesz, mert kikerülöm a bitót, ha e pimaszt megölöm. Huszonkét év óta minden órában megesküdtem, hogy elszakadok czimboraságától s a gazember czimborasága még most is lebűvölve tart. Akaszszanak fel, ha nem valami varázs italt adott be az az istentelen, hogy magát megszerettesse. Úgy van, varázs italt ittam. Poins, Riki! ördög vigyen el mind kettőtöket. Bardolph, Peto, éhen veszszek el, ha egy tapodtat is rabolok tovább. Ha nem oly jóságos cselekedet előttem becsületessé lenni s elhagyni e tolvajokat, mint egyet inni, legyek a leghitványabb gézengúz mindazok között, kik valaha fogaiknak hasznát vették. Nyolcz sing, ily göröngyös úton, gyalog, annyi nekem, mint hetven mértföld, s ezt jól tudják a kőszívű átkozottak. Hóhér csapja ki őket, ha már egyik tolvaj se hű a másikhoz. (Füttyentenek.) Fjű! hogy bomoljatok meg mindnyájan. Hozzátok elő a lovamat, gazemberek! Ide a lovamat! hogy kössenek fel.
El vagyok átkozva, hogy e tolvaj czimboraságában kell rabolgatnom. A gazember elvitte a lovamat s megkötötte, nem tom hol. Ha még négy közönséges lépést gyalogolok, végem van. No legalább szép halálom lesz, mert kikerülöm a bitót, ha e pimaszt megölöm. Huszonkét év óta minden órában megesküdtem, hogy elszakadok czimboraságától s a gazember czimborasága még most is lebűvölve tart. Akaszszanak fel, ha nem valami varázs italt adott be az az istentelen, hogy magát megszerettesse. Úgy van, varázs italt ittam. Poins, Riki! ördög vigyen el mind kettőtöket. Bardolph, Peto, éhen veszszek el, ha egy tapodtat is rabolok tovább. Ha nem oly jóságos cselekedet előttem becsületessé lenni s elhagyni e tolvajokat, mint egyet inni, legyek a leghitványabb gézengúz mindazok között, kik valaha fogaiknak hasznát vették. Nyolcz sing, ily göröngyös úton, gyalog, annyi nekem, mint hetven mértföld, s ezt jól tudják a kőszívű átkozottak. Hóhér csapja ki őket, ha már egyik tolvaj se hű a másikhoz. (Füttyentenek.) Fjű! hogy bomoljatok meg mindnyájan. Hozzátok elő a lovamat, gazemberek! Ide a lovamat! hogy kössenek fel.
HENRIK HERCZEG.
Csitt, haspók! feküdj le; nyomd a füledet a földhöz, s figyelj, nem hallod-e az utasok lépteit.
Csitt, haspók! feküdj le; nyomd a füledet a földhöz, s figyelj, nem hallod-e az utasok lépteit.
FALSTAFF.
De ha lefekszem, van-e aztán emelő rudatok újra fölemelni? Teremtettét! nem viszem én többé oly messzire a testemet gyalog, az apád kincstárának minden aranyáért sem. Hogy az ördögbe tettél engem így lóvá.
De ha lefekszem, van-e aztán emelő rudatok újra fölemelni? Teremtettét! nem viszem én többé oly messzire a testemet gyalog, az apád kincstárának minden aranyáért sem. Hogy az ördögbe tettél engem így lóvá.
HENRIK HERCZEG.
Hazudsz, nem lóvá, hanem lovatlanná vagy téve.
Hazudsz, nem lóvá, hanem lovatlanná vagy téve.
FALSTAFF.
Kérlek, édes jó Riki herczeg, segíts engemet a lovamhoz, kedves királyfiacskám.
Kérlek, édes jó Riki herczeg, segíts engemet a lovamhoz, kedves királyfiacskám.
HENRIK HERCZEG.
Ejnye, te gazember, hát én legyek a lovászod?
Ejnye, te gazember, hát én legyek a lovászod?
FALSTAFF.
No eredj hát, kösd fel magadat herczegi nadrágszíjadra. Dejszen, ha engem elcsípnek, majd eláztatlak én mindnyájatokat. Ha nótát nem csapok rólatok s rikitó hangon nem dalolgatom: legyen akkor mérgem egy pohárbor; de ha a tréfa ily messze megy, még pedig gyalog, azt már gyűlölöm.
Gadshill jő.
No eredj hát, kösd fel magadat herczegi nadrágszíjadra. Dejszen, ha engem elcsípnek, majd eláztatlak én mindnyájatokat. Ha nótát nem csapok rólatok s rikitó hangon nem dalolgatom: legyen akkor mérgem egy pohárbor; de ha a tréfa ily messze megy, még pedig gyalog, azt már gyűlölöm.
Gadshill jő.
GADSHILL.
Megállj!
Megállj!
FALSTAFF.
Azt teszem, ha nem akarnám is.
Azt teszem, ha nem akarnám is.
POINS.
Ah! hiszen ez a mi vizslánk; ismerem a hangját.
Bardolph jő.
Ah! hiszen ez a mi vizslánk; ismerem a hangját.
Bardolph jő.
BARDOLPH.
No mi újság?
No mi újság?
GADSHILL.
Ej, el az arczot! Föl az álczákkal! Pénz közelít a halomról a király számára s a király kincstárába vándorol.
Ej, el az arczot! Föl az álczákkal! Pénz közelít a halomról a király számára s a király kincstárába vándorol.
FALSTAFF.
Hazudsz, ficzkó; a király kocsmájába vándorol.
Hazudsz, ficzkó; a király kocsmájába vándorol.
GADSHILL.
Elég lesz az mindnyájunkat fölsegíteni.
Elég lesz az mindnyájunkat fölsegíteni.
FALSTAFF.
Az akasztófára.
Az akasztófára.
HENRIK HERCZEG.
Fiúk, ti négyen a mély úton üssetek rájok. Poins Edi meg én alábbra menünk, s ha tőletek elosonnának, reánk fognak bukkanni.
Fiúk, ti négyen a mély úton üssetek rájok. Poins Edi meg én alábbra menünk, s ha tőletek elosonnának, reánk fognak bukkanni.
PETO.
Hányan lehetnek?
Hányan lehetnek?
GADSHILL.
Mintegy nyolczan, vagy kilenczen.
Mintegy nyolczan, vagy kilenczen.
FALSTAFF.
A menykőbe! nem ők rabolnak-e ki bennünket?
A menykőbe! nem ők rabolnak-e ki bennünket?
HENRIK HERCZEG.
Mit? nyúlszívű? Sir John Potrohos?
Mit? nyúlszívű? Sir John Potrohos?
FALSTAFF.
Igaz, nem az ön nagyatyja, Gaunt János vagyok, de nyúlszívű sem vagyok ám, Riki.
Igaz, nem az ön nagyatyja, Gaunt János vagyok, de nyúlszívű sem vagyok ám, Riki.
HENRIK HERCZEG.
No majd próba választja.
No majd próba választja.
POINS.
Hé, Jankó, lovad ott a bokor mögött van; ha szükséged lesz rá, ott találod. Isten veled! Csak aztán keményen tartsd magadat.
Hé, Jankó, lovad ott a bokor mögött van; ha szükséged lesz rá, ott találod. Isten veled! Csak aztán keményen tartsd magadat.
FALSTAFF.
S most még csak el sem páholhatom, ha mindjárt felkötnek is.
S most még csak el sem páholhatom, ha mindjárt felkötnek is.
HENRIK HERCZEG.
Edi! (Poins-nak félre.) Hol vannak álruháink?
Edi! (Poins-nak félre.) Hol vannak álruháink?
POINS.
| Itt közel; csak rejtsd el magadat. | (Henrik Herczeg és Poins el.) |
FALSTAFF.
No most, czimborák, a ki mer, az nyer!
Kiki álljon helyt magáért.
Utasok jönnek.
No most, czimborák, a ki mer, az nyer!
Kiki álljon helyt magáért.
Utasok jönnek.
1. UTAS.
Jőjjön, szomszéd; a fiú majd levezeti lovainkat a hegyről; gyalogoljunk egy kicsit, hadd járódjék meg a lábunk.
Jőjjön, szomszéd; a fiú majd levezeti lovainkat a hegyről; gyalogoljunk egy kicsit, hadd járódjék meg a lábunk.
RABLÓK.
Megállj!
Megállj!
UTASOK.
Jézus! segíts!
Jézus! segíts!
FALSTAFF.
Rajta! le velök, messétek el a gaznép torkát! Ah ronda férgek, szalonnán hízott pimaszok; gyűlölnek bennünket ifjakat. Le velök, koppasszátok meg.
Rajta! le velök, messétek el a gaznép torkát! Ah ronda férgek, szalonnán hízott pimaszok; gyűlölnek bennünket ifjakat. Le velök, koppasszátok meg.
1. UTAS.
Oh végünk van, háznépünkkel együtt örökre végünk.
Oh végünk van, háznépünkkel együtt örökre végünk.
FALSTAFF.
Henrik Herczeg s Poins visszajönnek.
| Bitóra veletek, puffadt kölykök. Végetek van? Nem, hétfejű pimaszok. Bár minden vagyonotok itt volna. El, hízott sertések, előre! Mit, fattyúk! hisz a szegény legénynek is élni kell. Esküdt személyek vagytok, úgy-e? No megesketünk most, fogadom. | (Falstaff s a Többiek, az Utasokat hajtva, el.) |
HENRIK HERCZEG.
A tolvajok megkötözték a becsületes embereket. Ha most te meg én kiraboljuk a tolvajokat s vígan megyünk Londonba, elég beszélni valónk lesz egy hétre, nevetni valónk egy hónapra s derék tréfánk örökre.
A tolvajok megkötözték a becsületes embereket. Ha most te meg én kiraboljuk a tolvajokat s vígan megyünk Londonba, elég beszélni valónk lesz egy hétre, nevetni valónk egy hónapra s derék tréfánk örökre.
POINS.
Rejtőzzél el; úgy hallom, jönnek.
A Tolvajok vissza jönnek.
Rejtőzzél el; úgy hallom, jönnek.
A Tolvajok vissza jönnek.
FALSTAFF.
No, czimborák, osztozzunk meg, aztán lóra! még hajnal előtt. Nincs igazság e földön, ha a herczeg meg az a Poins nem nyomorult banyák. Ennek a Poinsnak nincs annyi bátorsága, mint egy vad kacsának.
No, czimborák, osztozzunk meg, aztán lóra! még hajnal előtt. Nincs igazság e földön, ha a herczeg meg az a Poins nem nyomorult banyák. Ennek a Poinsnak nincs annyi bátorsága, mint egy vad kacsának.
HENRIK HERCZEG.
| Ide a pénzt! | (Rájok rontva.) |
POINS.
Gazemberek!
(Midőn osztoznak, a Herczeg és Poins rájok ütnek, Falstaff nehány ütleget kapva, a Többiekkel együtt megugrik; zsákmányukat ott hagyják.)
Gazemberek!
(Midőn osztoznak, a Herczeg és Poins rájok ütnek, Falstaff nehány ütleget kapva, a Többiekkel együtt megugrik; zsákmányukat ott hagyják.)
)
HENRIK HERCZEG.
E győzelem könnyű volt! Lóra most!
A rablók oly rémülve szétfutottak,
Hogy összejönni sem merészlenek.
Pandurnak véli társát mindenik.
El, jó Edém! Falstaff halálra izzad
S meghízik a sovány föld, merre jár.
Ha oly nevetséges nem volna, szánnám.
E győzelem könnyű volt! Lóra most!
A rablók oly rémülve szétfutottak,
Hogy összejönni sem merészlenek.
Pandurnak véli társát mindenik.
El, jó Edém! Falstaff halálra izzad
S meghízik a sovány föld, merre jár.
Ha oly nevetséges nem volna, szánnám.
POINS.
| Hogy ordított a bitang! | (El mind.) |
