129. JEGYZETEK A NAPRÓL
129. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
Sztrájk az Érmelléken
Sztrájk az Érmelléken
Hatalmas hír ez: sztrájk tört ki az Érmelléken. Falusi napszámos emberek órás díjazást követelnek. Meg is mondják, mennyit: húsz fillért óránként.
Ki álmodott affélét ezelőtt vagy tíz esztendővel? Ki tagadja most már, hogy nálunk is hódítnak az eszmék? Ez az érmelléki sztrájk kulturális esemény nálunk.
Íme, mint vonul be a magyar Alföldre Európa. A mi falusi napszámosaink eleddig primitívebb szerződésekben álltak uraikkal jobbágysorú ükapáiknál. Most a legmodernebb munkás-követelésekért állnak sztrájkba. A munkaadóknak van okuk nem lelkesedni a nagy haladásért. Túlságosnak tarthatják ez evolúciót. De aki nem osztály-szemüvegen nézi az eseményeket, örülhet. Még pedig hazafias szívvel örülhet. A legenda a magyar paraszt rémületes konzervativizmusáról szétfoszlik. És ez nagy biztatás a haladás minden hívének.
II.
Vajda Juliánna sírja
Vajda Juliánna sírja
Komáromban e tavaszon nagy ünnepséggel akarják fölcicomázni Vajda Juliánna sírját. Nem a néhai, erkölcsös életű polgárasszonynak fog szólni a kegyelet. De Csokonai Vitéz Mihály Lillájának. Ismét ez az ősi eltévelyedése a pietásnak. Lilla néhány hónapig élt Vajda Juliánnaként. A szép és okos leány megfogadta az apja szavát. Az éhenkórász poétát kikosarazta, s férjhez ment egy komoly emberhez. A szegény Vitéz pedig írta a Lilla-dalokat. De ez a Lilla már nem Vajda Julianna volt. Hanem egy egészen más Lilla. Poéta-álmok leánya, asszony-délibáb. Ez a Lilla a Csokonaié volt csak. És ennek nem volt köze Vajda Juliánnához. Vajda Juliánna egy más férfiúnak élt. Egy más férfinak adta a mosolyokat és a gyermekeket. Szándékosan bizony soha többé nem okozott kedves órát Debrecen hányatott életű költőjének. Csokonai Lillája Csokonai verseiben született és élt. Ha meghalt, e versekben van eltemetve. Vajda Juliánna derék családanya lehetett. Megérdemli, hogy sírját besüppedni ne engedjék. De aki abban a sírban porlik, ahhoz Csokonainak semmi köze sincs. Az nem Lilla, hanem egy derék komáromi polgárasszony.
III.
A bukaresti diákok
A bukaresti diákok
Románia kölcsönkérte a kultúrát Franciaországtól. Franciaország szívesen ad kultúrájából minden népnek. Románia ugyancsak nem szomszédos Franciaországgal. Politikai függetlenségét féltenie nem kell. Attól sem kell félnie, hogy Románia elfranciásodik. És mégis Bukarestben forradalom tört ki egy francia előadás alatt. Nem befejezett kultúrájú kicsiny nemzetekben sok az ambíció. Mindenképpen cselekedni akarnak valami nagyot. A hazát nem bántja senki. De a hazát megmenteni mégis csak kötelesség. A bukaresti diákok tehát megmentették a hazát.
Budapesti Napló 1906. március 29.
Pont
