177. JEGYZETEK A NAPRÓL
177. JEGYZETEK A NAPRÓL
I.
Vilma királynő
Vilma királynő
Hágában azt mondják, hogy most bizonyos. Hat esztendős késéssel érkezik a trónörökös. Ujjong neki előre egész Hollandia. No végre: egy szimpatikus férfiú lesz rehabilitálva. Vilma királynő férjére egész Hollandia, sőt az egész világ vasvilla-szemmel nézett. Hiszen ez a mecklenburgi – iparlovag. Végre is neki tudnia kellett volna, mi okból szerződtették férjnek és e szemrehányásban sok igazság volt. És a mecklenburgit alighanem kidobták volna. A legszebb türelem sem bírja tovább hat évnél. De most már rendben lesz minden, ha – igaz.
II.
Ward Klára
Ward Klára
Járt-e Pákozdon ez a szegény, beteg asszony? Avagy csakugyan itt volt-e Budapesten? Egyiket sem hisszük, s egészen mindegy. Érdekes csak az, hogy a publikum még mindig kiváncsi a volt Chimay hercegnére. Mert ha nem volna kiváncsi, nem írhatnának róla a lapok. De hol kiváncsi a publikum? Már két évvel ezelőtt Párizsban is csak a teljességgel nem válogatós bulvár-lapok mertek néhány sort írni Ward Kláráról. És csak kánikulában. Budapesten kivétel nélkül föltálaljuk az érdekes hírt. Föltétlenül azért, mert Budapesten érdekes és népszerű az, ami Ward Klárában betegség. Nem gratulálunk a budapesti közönség érdeklődéséhez.
III.
Wrede hercegné
Wrede hercegné
Wrede Alfréd feleségét most már beviszik a szanatóriumba. Ez az előkelő szarka föltétlenül beteg. Holott amerikai nő s nem degenerált kékvérű. Hogy kleptománia-e a betegsége? Ez nem fontos. Ha pár száz évvel ezelőtt lett volna belőle Wrede hercegné, igen jeles asszony lett volna. Akkor a várurak ki-kirontottak a hanza-városok utazó kereskedőire, s elvették tőlük az ezüstkanalakat. Ha akkor él Wrede hercegné s ahogy nekünk a történelmet tanítják, ma ő: nemzeti hősnő. Az a bolondsága Wrede hercegnőnek, hogy a mi körünkben él.
IV.
Pálmay Ilka
Pálmay Ilka
A Carpathia hazahozta Pálmay Ilkát. Kegyesek lesznek hozzá vajon a sajtó és a publikum? Ezer érdeme volna ehhez. Valamikor illúzióval traktálta ezt a szegény várost. Nem tud a színpadtól megválni. Nem adj a föl a harcot az Idővel. Ő maga még mindig szent illúziókban él. Ha olyan emberekből állna a publikum, kik emberi dolgokat megértenek, s kik érdekes dolgokban gyönyörködnek, úgy ünnepelnék őt most Budapesten, mint soha még primadonnát. Mert aki úgy szereti az illúziókat, mint ő, az megérdemli az illúziókat.
Budapesti Napló 1906. május 15.
Pont
