178. A MERÉSZ BAJUSZÚ ÁLMODÓ
178. A MERÉSZ BAJUSZÚ ÁLMODÓ
A Lánchíd reszketni fog a kéjtől. Ha jön a császár, s tósztot mond Budán. A kacskakezű Vilmos szeret bennünket. Akárki akármit mond, nem igaz. Szeret bennünket a császár. Eitel Frigyes nem tud magyarul. De Vilmos mégis szeret bennünket. Céljai vannak velünk.
Ez eddig komoly volt, mint egy vezércikk. Pedig hát operett ez a javából. Két szerelme derül ki egyszerre Vilmosnak. A császár szereti a magyarokat. És szereti – a muzulmánokat.
Párizsban komolyan írnak a császár nagy álmáról. Vilmos új Mohamedje akar lenni az igazhívőknek. Izlám prófétája akar lenni a császár. Marokkóban is ilyenként szerepelt. Arábiában már legendák születtek a császárról. Vilmos egyesíteni akarja a mohamedánokat. Az Izlám egyesített erejét be akarja fogni ismét a Históriába. Szóval: Németország császárja vissza akarja csinálni amit valamikor Németország, illetve a nyugatrómai szent birodalom császárjai cselekedtek.
De mit akar velünk? Eléggé keleti népség vagyunk. Ez igaz. De nem Allahra esküszünk. Arról pedig nem is szólunk, hogy a németet huncutnak ismerjük. Az új Mohamednek egy kis betegsége van. Nem bír aludni Napóleon dicsőségétől. Lapos és szapora fajtáját szeretné a világ nyakába ültetni.
A világ azonban halad. Németországot s hóbortos császárját egyre kevesebb helyen szeretik. Két fajta áll azonban köldökét bámulva ez őrült, egyetemes haladásban. Az úristennek sem mozdulna a magyar. És még Allah hívására sem kapná föl a fejét a mohamedán.
Tehát nem is olyan hóbortos a császár. Velünk és a muzulmánokkal lehet csevegni és operálni. Egy zseniális magyar jóslata: az utolsó monarchia Európában Magyarország lesz, s trónján valamely Hohenzollern fog ülni.
Ki tudja, hogy mire gondol a merész bajuszú álmodó. Talán már látja az Egyesült Európai Államokat. Látja a világ folyását, mely nem fog kedvezni a koronásoknak. Ezért szeret minket és a muzulmánokat. A világ fölfordulhat, de mi maradunk, akik voltunk.
Eljön-e hozzánk? El fog jönni. Biztosan szép tósztot vág ki Budán. El kell hinni majd, amit mond. A merész bajuszú álmodó hisz a maga álmaiban. És irigységgel telik el a szívünk. Milyen hatalmas náció ez a kutya német. Egy családot tönkretesz, ha benne egy poéta támad. Németország a trónon is kibír egy álmodót.
Budapesti Napló 1906. május 17.
Ódi
