Országos ügyek.
Országos ügyek.
Így loyalitással vesz részt Budapesten 1881. évi május 19-én a Rudolf trónörökös és Stefánia trónörökösnének első látogatásuk alkalmából rendezett ünnepélyen. Megüli Simor János herczegprimásnak 25 éves püspöki jubileumát 1882-ben.
Üdvözli Kossuth Lajost 80-ik születése napján. A nagy száműzötthöz intézett üdvözlő irat a következő részében emelkedik a közhangulat tetőpontjára: „Az isteni gondviselés jósága és bölcsesége ritkán engedte meg, hogy a népek vezérférfiai alkotásaik jól vetett magjának gyümölcsét is megéljék. Te, mélyen tisztelt Hazánkfia, a magyar nemzet örömére kivételt képezel, mert alkotásaidat, melyeket milliók szívébe ojtottál – egy rémes korszak lezajlása után is fennállani láthatod, s ha ezen alkotások az ezeréves alkotmányunk törzsén kisugárzott nemzeti önállóságot – az eszmények rohamos tömkelegében – eddig egészen még meg sem érlelték, nyújtson nagyra törekvő lelkednek megnyugvást a nemzet géniusza, mely a magyar államiságnak és a nemzeti függetlenségnek teljes megszilárdítását a jövőtől meg nem tagadhatja!”*
1883 márczius 15-én 172. sz.
Közgyűléséből üdvözli Szlávy Józsefet, midőn koronaőrnek megválasztják.* Az állam nemzeti érdekei iránt nem találunk ebben az időben elég 462kitartó lelkesedést, bár a főispán ezen a téren is buzdít, lelkesít. Azt mondja egy közgyűlési megnyitójában: „Megyénkben, melynek lakossága részben tót, vannak ugyan még egyesek, kik a régi időkből magukba szívott panszlavisztikus eszméktől megválni nem tudnak, de ezen eszmék terjesztésétől óvakodnak, mert meg van győződve, hogy ha oly tünetek mutatkoznának, melyek a magyar államiság megszüntetésére lennének irányítva, őt az egész törvényhatósági bizottság támogatná abban a törekvésében, hogy az oly tüneteket még csirájában elfojtsa. Kéri a bizottságot, hogy a vármegye multjához híven nemcsak a hatósági, de a társadalmi téren is élénkebb közéletet igyekezzék teremteni.”*
1882 deczember 14. sz. Kgy. h.
1884 deczember 14-iki Kgy.
Midőn Torontál vármegye indítványozza, hogy mondja ki a törvényhozás, hogy tanítónak csak oly egyén alkalmaztassék, aki a magyar nyelvet teljesen bírja, a közgyűlés azon alapon, mert egy 1879-iki törvény* ily irányban már rendelkezett, egy miniszteri rendelet pedig a törvény szellemében már intézkedéseit megtette, a helyett hogy határozott lépéssel a nemzeti népnevelés szellemében felszólalna, az átiratot tudomásul veszi.*
1879: XVIII. t.-cz. 2., 3. §.
1882 szeptember 21-én 138. sz.
A vármegye területének integritását ismét veszély fenyegeti. Selmecz-Bélabánya város Vihnye községet óhajtja bekebelezni. A miniszter felhívja a vármegyét, hogy a vihnyei fürdő-telepnek és Vihnye községnek a megye területéből Selmecz-Bélabánya törvényhatóságához való átkebeleztetésének kérdését tegye beható megfontolás tárgyává.*
1885 november 19-én 187. sz.
A vármegye meg is fontolta. Két hatalmas feliratban védi meg területét, és a miniszter Selmecz-Bélabánya kívánsága fölött a további eljárást beszünteti.
