Báthori István.
497Báthori István.
A törökök egyre növekvő hatalma egyaránt félelemmel töltötte el úgy Miksát, mint János Zsigmondot. Főleg Békes Gáspár buzgalmának sikerült köztük 1570. augusztus 16-án Speyerben egyezséget létehozni, melynek erejénél fogva Bihar vármegye Nagy-Váraddal együtt János Zsigmond uralmát elismerte. Ez az egyezség János Zsigmondnak 1571. márczius 14-én bekövetkezett korai halálával felbomlott, az erdélyi rendek Báthori Istvánt fejedelemmé választották, miáltal Erdély, melyhez Bihar is tartozott, ismét különvált az anyaországtól.
A török, Gyula eleste után, mindegyre nagyobb tért foglalt el a vármegye testéből. A szolnoki bég Bajt, a budai pasa 1573-ban Oroszit behódolásra kényszerítette. A gyulai bég Tamáshidánál hidat veretett a Körösön, melyen át kisebb-nagyobb lovas martalócz-csapatok törtek be a vármegyébe, melyek Ér-Mihályfalváig, másfelől Belényesig kalandoztak. Sarkad már 1571-ben behódolt. 1583-ban Madarász, 1586-ban Bélfenyér és Kötegyán kiraboltatott. A hódoltság a bihari síkon érte el a végpontját. De éppen ez a terület volt leginkább kitéve a török dúlásnak. Csupán a Berettyó vonalán túl elterülő falvak menekültek meg a török martalóczoktól (Karácsonyi i. m. I., 256., Márki Sándor: Sarkad tört.) A gyakori pusztítások által agyonzaklatott nép 1569–70 között egy Karácson György nevű kalandor vezetése alatt fegyvert fogott s főleg Debreczen vidékén garázdálkodott, miglen őket Báthori Miklós teljesen szétverte. 1572-ben ismét egy haramiacsapat bukkant fel Debreczenben, ezeket Báthori Kristóf váradi kapitány tekintélyes számú sereggel, heves küzdelem után, Debreczenben összefogdostatta s őket Váradon a vár körüli sánczmunkákra kárhoztatta. (Buday Ferencz.: Polg. Lex. I. rész. 175).
