Járványok.
Járványok.
A városi jelleggel bíró helységek közül Várad mindegyre jobban emelkedik. III. Károly király 1719. július 11-én kelt levelével Várad-Olaszinak vásárszabadalmat ád. 1723-ban felmenti a város lakosait a robot fizetése alól. A városi hatóság III. Károly királynak még 1712. november 7-én kelt megerősítő-levele következtében csakhamar megkezdi működését. A városi levéltár iratai 1716-tól kezdődnek. A ráczoktól lakott Velencze városrész 1725-ben külön hatóságot alakít. 1726-ban, midőn a polgárok a közteher viselésén összevesznek, Olaszi is különválik, hova főleg az úri családok költöznek. (Rátkay József adatai: „Tiszántúl” 1900. évf.) A berendezkedés nagy munkája közepett a ragályok is megkövetelték az áldozatokat. 1739/40-ben a pestis pusztított a vármegyében. E nyavalyáról Debreczen város történetében a következők vannak feljegyezve: „E baj nyilalás vagy főfájással kezdődött s a mirigyesek hónaljaikat, mellüket, ágyékukat és horgas inaikat fájlalták. Némelyeknél a baj hányás-inger, forróság és hidegleléssel kezdődött, azután ütötte ki magát a betegen a guga, mely némelyeknél kemény, másoknál fejér és puha, de szederjes színű is volt.
Soknál pokolvarral adta ki magát s a kin nátha, szeplő is volt, az ritkán gyógyult meg. Némely betegen 30–40 pokolvar is volt. Volt, ki 4–5 nap alatt s volt, a ki 2–3 hétre halt el. Némelyik nagyon félt a haláltól, míg másik nem. Volt, aki sokat s volt, a ki semmit sem beszélt. Gyógyították e bajt terjéket borba kevert itallal. A guga, ha vereshagyma, méz és szappannal raggatott, kifakadt és ha kivágatván, jól kifolyt: a beteg nagyon sokszor meggyógyult.”
